Mivel Sanyira rájöttek a kangörcsök, különválasztottam Sárikától, és Teri mellé zártam éjszakára. Szegény Sárika ezt igen nehezen viselte és az esti bezárás után éktelen sírásba kezdett, amiről hátul Sanyi és Teri párban kontrázott, így ékes mekegéskoncertet hallhattunk az elmúlt pár estén. Éjszakára persze elnyugodtak, de addigra már az idegeimen citerázni lehetett volna, így úgy döntöttem, üsse kő, visszamegy Sári Sanyi mellé. Így nyugi van. Terinek úgy látszik, mindegy. Valószínűleg az lesz, hogy több "rekeszre" osztom majd a nagy kennelt így együtt is lesznek és nem is. Ez a terv is megy a "teendők" már eleve hosszas listájára...

A kertünkben van két világosszürke galamb, akik évek óta nálunk turbékolnak, röpködnek, csipegetnek. Az egyik most éppen a kiskertkapun foglalt helyet, miközben Sanyika és Terike a kert végében legelészik. Gyorsan meg is örökítettem a pillanatot. — Azt hiszem, a legtöbb városi ember szíve nagyot dobban, ha ilyen látvány fogadja. :) — Igazi kis paradicsom.

 

Sanyit és Terit a kert végében egymás mellett kötöm ki. A kötelük összeér, tehát ha akarnak közel mennek egymáshoz, de vissza is húzódhat egyik a másiktól. Ezzel talán sikerül Teri agresszivitását csökkenteni és összebarátkoztatni őket. A dolog szemlátomást működik. Időnként össze-összecsattintják a szarvaikat, de többnyire békésen legelésznek és heverésznek egymás mellett. Bármikor hátrébb húzódhatna bármelyik, mégis amikor csak oda nézek egymás mellett vannak.

Annál is inkább fontos, hogy összebarátkozzanak, mivel a hímek hamarabb lesznek ivarérettek mint a nőstények, ráadásul a nőstények fejlődésének állítólag nem tesz jót, ha rögtön az első évben vemhes lesz. Ezért, mivel Sanyi és Sári kb. egy idős és egy kennelbe vannak zárva esténként, hamarosan Sanyi átköltözik Teri mellé.

Az esti beterelés után felkötöttem a kennel tetejére az újonnan vásárolt nyalósót. — Mivel két külön kennelben lakik a három kecske, így két nyalósó is kell. Mert a nyalósó az kell! :) — Azt hiszem, kétség nélkül mondhatom hogy a nyalósó osztatlan sikert arat a kecskék körében.
Utána persze rájárnak a vízre, így azt mindig ellenőrizzük, nincs e kiborítva, belelépve, belebogyózva stb, különben képesek szomjazni és mekegni. — A kutyákat simán rászoktattam, hogy addig nincs új szárazkaja amíg az előzőt meg nem eszik, pedig azok is válogatnak ám. (Van ami azonnal, van ami csak pár nap múlva tűnik el az edényükből.) — Na a kecskéknél ez eddig nemigen megy. Náluk általában én húzom a rövidebbet, hiszen keserves mekegésükkel rendszerint elérik, hogy odamegyek istápolni őket.

A nagy kennel kitakarítása nem minden hátsó szándék nélkül történt, ugyanis fejembe vettem, hogy máris bővítem a kecskeállományt. — És ez még nem a vége! :) — Így érkezett meg ma Terike, a kb. 1 éves kecskelány.

Terike — Mi neveztük el így, minket kell szidni emiatt. :) — állítólag nehezen jött ki a többi kecskével, sokat öklelőztek. Ehhez híven, mikor megérkezett, rögtön igen agresszíven közeledett (öklelt) Sanyika és Sárika felé, így nem is engedhetjük össze őket egy darabig. Reméljük, előbb-utóbb lenyugszik és megbékélnek egymással.

Este volt ám nagy mekegéskoncert, ugyanis Terikét a kert hátsó részében lévő, újonnan kitakarított nagy kennelbe, míg Sanyikát és Sárikát a szokásos, elöl lévő kis kennelükbe tereltem be. Felváltva mekegtek egymásnak a kerten át. Na mondom, ez nem lesz jó így, és egy gyors helycserés támadással — Sanyi, Sári hátra, Teri előre — a dolog egy csapásra megoldódott. Terike elfoglalta Sanyiék helyét, míg a kicsik hátul nyugovóra tértek. — Ez mondjuk igen nagy szerencse, mert ha ez a felállás sem felelt volna meg őkelmüknek, akkor keserves éjszakánk lett volna. (Másnap meg kézitusa a szomszédokkal.)

Hamarosan nekiállok a hátsó kert kerítésének és szabadon engedem a kecskéket, így ha mind oda megy ahová akar, remélhetőleg megoldódnak az ilyen nyűgösségek.