Kiskutyáink már két hónaposak. A hétből négynek már sikerült gazdát találni. A kis barna Zsömi természetesen velünk marad. :) Mellette még van egy fekete fiú és egy lány. Hogy megtartjuk-e őket és melyiket az még kiderül. A kis fekete szőrgombócok is tündériek. Szívünk szerint persze mind maradt volna, de ennyi kutyát sajnos nem tudunk megtartani.

 

Kukorica, búza, zab és árpa. Mivel a legutóbbi adag elfogyott, két-két kilót vásároltam belőlük. Ez erősen hobbi mennyiség, de a három kecskének egy ideig elég. Egy nagy vödörbe öntöm össze őket, amiben jól összekeverhetem. — A takarmányboltban ezt már az elején megtennék, de én még szeretem magam összekeverni. — Ekkor már láttam, hogy mindből három kilóval pont teli lett volna a vödör, de nem baj, majd legközelebb.
Ebből a keverékből esténként a behajtás előtt egy-egy margarinos edénnyel szoktam adni a jószágoknak, amit rendszerint rekordidő alatt betermelnek. Lehet kapni még különböző állatfajtáknak (szárnyas, szarvasmarha stb.) megfelelő vitaminkeverékeket. A szarvasmarháknak való megfelel a kecskéknek is és ebből is szoktam egy-egy evőkanállal a takarmányukra szórni etetéskor.

Persze kis segítséggel. 3x4 méteres fekete nejlont ezer forint alatt lehet vásárolni mezőgazdasági boltban és 4 bálát pont lefed. — Két bálát a kennel mellé gurítottam. — Hogy a szél fel ne kapja, végein kőnehezékekkel kötözött kötelekkel leszorítottuk. Csak a tetejét fedtük le, hogy alul tudjon szellőzni. Még ha éri is az eső a szélét, mindössze pár centi ázik át, ami az eső után hamar megszárad. Ezzel a módszerrel igen sokáig időjárásállóvá tehetjük a bálákat.

Bár semmi különleges dolog nem történt, igencsak aggódtam. Történt ugyanis, hogy tegnap a nap végén a behajtásnál azt vettem észre, hogy Terike valami eszeveszett módon rátekerte a kötelét a bal hátsó lábára, úgy kellett lecsomózni róla. Be is dagadt szegénynek és rá sem tudott állni, csak tartotta a levegőben. Pedig napjában többször rájuk nézek, de az utolsó vizitnél még minden rendben volt. — Vajon hány orvosi per kezdődött ezzel a mondattal? — Egész este emelte a lábát és igen csúnyán be volt dagadva a kötélszorítás helyén. Erősen küzdöttek bennem, az azonnal-riasztom-az-állatorvost és a majdcsak-rendbejön-nem-cukorból-van -féle gondolatok. Végül is ez utóbbi nyert. Ma reggel már kutya baja volt, úgy ugrott ki a kennelből, mintha mi sem történt volna. Veterán kecsketartók riogattak olyan történetekkel is, amiket evés közben nem szívesen hallgatok, szóval bár most nem történt nagy gond, de gyanítom, hogy nem lesz a kecskevilág fenékig tejfel, úgyhogy amellett, hogy vigyázunk amire csak tudunk, hozzá kell edződnünk a kecskebajokhoz.
Egy dolog tény, amiben sok kecsketartó egyetért: ezek a jószágok valóban nem cukorból vannak és olyan nyavalyákból is felgyógyulnak, amikbe más állat belepusztul.

Bejött a számításom, a kecskék bírják a rönkmászást. Azt hiszem, jól fogják magukat érezni, mert ha kész lesz a karám, csinálok nekik több mászókát is.

 

Hirtelen felindulásból hívtam egy szakit, akit láncfűrészével rászabadítottam a hátsó kert rozoga, elszáradt fáira. Ha már úgyis ott volt, kivágattam vele pár meggyfát is, ami takarta a fényt a ház elől. A levágott lombokat a kert vége felé húztam, aminek eredménye az lett, hogy az egész kert tele van méteresre darabolt rönkökkel és lombos gallyakkal. A száradozó és korhadó fákat muszáj volt kivágni, mert akármikor kidőlhetnek nem törődve azzal, hogy ember, kecske vagy kerítés van-e alattuk. Amikor megláttam, micsoda dzsumbuj lett a kertből, kicsit elbizonytalanodtam, de nincs mit tenni, meg kell bírkózni ezzel a problémával is. A kecskéket rászabadítottam a lombokra, azok pedig alig győzik tolni befelé a finom leveleket. Pár hét alatt lecsupaszítják az összes gallyat, még a gyengébb ágakat is elrágicsálják. A maradék száraz ágakat pedig máglyába rakva el fogom égetni. A rönköket összehordom. Remek mászóka lesz belőle, hisz már a földön fekvő rönkökön is előszeretettel egyensúlyoznak.

Hol máshol, ha nem a tűzrakóhely leégett, szenes parázs-maradványainak tetején foglalna helyet Terike, miközben röhögve sandít hátra mondván: most ha akarnál sem rakhatnál itt tüzet. A mellette lévő vödröket száradni tettem ki. Persze előszeretettel rendezi át azokat is.

Egy-egy nap száradási időt hagyva két rétegben is lefestettük a kerítésoszlopokat sárga színű vékonylazúrral, ami vélhetőleg a bitumenes szakasz fölött is megvédi a gerendákat.

Szerencsére a második réteg megszáradását megvárva megérkezett a "rég várt" eső, ami ma egész nap megállás nélkül zuhogott. Kezdem azt hinni, hogy kerítés helyett bárkát kellene építenünk a kecskéknek...