Miután már egy ideje a nyalósót ripityára törték és szétszórták a földön, azt találtam ki, hogy a napi szemestakarmány adagjukba kapargatok egy kis nyalósó törmeléket. A dolog működni látszik, mert bepuszilják az egészet, aztán azt se tudják hogy nyalogassák a szájuk szélét a kis ínyencek...



 

Az esti beterelés után felkötöttem a kennel tetejére az újonnan vásárolt nyalósót. — Mivel két külön kennelben lakik a három kecske, így két nyalósó is kell. Mert a nyalósó az kell! :) — Azt hiszem, kétség nélkül mondhatom hogy a nyalósó osztatlan sikert arat a kecskék körében.
Utána persze rájárnak a vízre, így azt mindig ellenőrizzük, nincs e kiborítva, belelépve, belebogyózva stb, különben képesek szomjazni és mekegni. — A kutyákat simán rászoktattam, hogy addig nincs új szárazkaja amíg az előzőt meg nem eszik, pedig azok is válogatnak ám. (Van ami azonnal, van ami csak pár nap múlva tűnik el az edényükből.) — Na a kecskéknél ez eddig nemigen megy. Náluk általában én húzom a rövidebbet, hiszen keserves mekegésükkel rendszerint elérik, hogy odamegyek istápolni őket.