A minap azon kaptam rajta Sanyit, hogy a földről szemezgeti a tálkákból kihullott szemestakarmányt. Ennyit arról, hogy a kecskék nem hajlandók megenni azt, ami lehullott a földre. Jó lenne rászoktatni őket arra, hogy megegyék a földről a kaját és ne csak tapossanak rajta. Az óljukban majdnem térdig ér a finom széna aminek egyetlen bűne, hogy hozzáért a földhöz. Ha nagyon bedurvulok, lehet, valamikor 1-2 napig nem adok nekik frisset. Akkor talán ráfanyalodnak a madárlátta szénára is.

A kecskék között szépen szétosztogattam három fej káposztát és egy edény konyhai hulladékot. (hagymahéj, répaforgács stb.) Ezután amíg a napi szemestakarmány adagjukat porszívózták, benéztem az óljukba is. Az etetőjük persze félig tele volt szénával, ami hiányzott, talán az is a földön volt szétszórva. Ez nem új jelenség és azt a trükköt eszeltem ki, hogy a friss szénát jól belekeverem az etetőben lévőbe, sőt a szétszórt, tiszta szénát is lerázom és a tetejére szórom, mert ha csak úgy a tetejére borítanám a frisset, egyszerűen leennék róla. A trükk úgy tűnik beválik, mert azt vettem észre, hogy így az újrafelhasznált széna is elfogy, vagy ismét szétszóródik. :) Persze miután mindezzel végzek és friss, szobahőmérsékletű vizet is öntök nekik, keservesen mekegnek utánam, mintha éhen akarnának halni.
Kicsit tartok is tőle, hogy valaki feljelent, amiért éheztetem az állatokat... :)
Bár a védelmem mellett állnak a kigömbölyödő hasak. :)
A kutyák után persze nem újdonság, hogy a világ összes kajája sem lenne elég. No azért majd holnap is kapnak valami másodosztályú zöldséget, csak bírjuk pénztárcával.

Mit nekünk a három csillagos ól, száraz, puha szalmával, mikor a csillagok alatt is alhatunk a diófalevélhalmokon?

Nem vernek át minket holmi etetővel... A széna felét így is szétszórjuk és összetiporjuk.

Sanyi nem cicózik a szemestakarmánnyal. Felét nagy bőszen kiborítja majd prüszkölve szemezgeti a maradékot. Többet akkor se kapsz. Ha éhes leszel, feleszed a földről. Vödörbe is hiába kapja, azt is kiborítja. Egy talpakra csavarozott etetővájú kéne. Meg még mi nem? ...

Kukorica, búza, zab és árpa. Mivel a legutóbbi adag elfogyott, két-két kilót vásároltam belőlük. Ez erősen hobbi mennyiség, de a három kecskének egy ideig elég. Egy nagy vödörbe öntöm össze őket, amiben jól összekeverhetem. — A takarmányboltban ezt már az elején megtennék, de én még szeretem magam összekeverni. — Ekkor már láttam, hogy mindből három kilóval pont teli lett volna a vödör, de nem baj, majd legközelebb.
Ebből a keverékből esténként a behajtás előtt egy-egy margarinos edénnyel szoktam adni a jószágoknak, amit rendszerint rekordidő alatt betermelnek. Lehet kapni még különböző állatfajtáknak (szárnyas, szarvasmarha stb.) megfelelő vitaminkeverékeket. A szarvasmarháknak való megfelel a kecskéknek is és ebből is szoktam egy-egy evőkanállal a takarmányukra szórni etetéskor.

Mivel a kerti gaz legelése nem teljes tápértékű eledel, a kecskék étrendjét különböző takarmányokkal egészíthetjük ki. — Sokak szerint ez nem feltétlenül fontos, de mivel még fejlődésben vannak, nem szeretnék kísérletezni a szükségleteikkel, ezért mindenképp adok nekik.

Fölhomályosítottak, hogy szemes kukorica+búza+zab keveréket kell nekik adni 1:1:1 arányban, kecskénként 15dkg mennyiségben, ami kb. egy kis tejfölös poharat tesz ki.

Nagy elszántsággal be is céloztuk a takarmányboltot, ahol a búza épp elfogyott, de a többi volt, így kértünk 1-1 kiló hobbi-mennyiséget mindkettőből. Mivel a merőkanálba 2-2,5 kiló fért a klasszikus "Kettő lett, maradhat?" poént kaptuk vissza. Ami tényleg poénos, mivel az egész móka pár száz forintos tétel, tehát maradhatott.






Tudni kell, hogy a kecske nagyon finnyás állat. Mindent megeszik ugyan, de csak beleharap mindenbe, és turkál, válogat, szagol, otthagy stb. Kicsit aggódtam, hogy etetem meg velük a takarmányt, ha nem akarják, hiszen állítólag ez kell nekik az egészséges fejlődéshez.

No ez az aggodalmam azonnal elillant, mikor odaadtuk nekik az első adagot. Mintha megvesztek volna, porszívóként bepuszilták az utolsó szemig. Úgy ropogott a foguk alatt, hogy öröm volt hallgatni. — Gond letudva, szeretik a takarmányt.

Ám van ennek visszaütője is: vigyázni kell, hogy a félretett takarmányt véletlenül se érjék el, még ha elszabadulnak is, mert állítólag képesek bezabálni akkora mennyiséget, amitől akár el is pusztulhatnak!