A kecske rendkívül erős állat. És időnként bolond módjára képes viselkedni: nyomakodik, lök, mászik. Ha valami az útjába kerül, félrenyomja. A kutyáink mindössze a drótkerítésen lévő lyukakat tágították ki, egyébként semmiben sem tettek kárt. Ennek ellenére a kecskék már azt a kevés dolgot is kikezdték, amihez hozzáférnek. Kezdték ezt rögtön a nemrég összerakott etetővel. Időközben észrevettem, hogy képesek belemászni, aztán beszorulnak, pánikba esnek és eszeveszett kapálózás közben szétfeszítik. Ezért kicsit átalakítottam, hogy a fejük könnyebben, míg a testük egyáltalán ne férjen be. Nem sokkal ezután egyik reggel az ólba belépve következő gyászos látvány fogadott:

Sejtéseim szerint az etető megintcsak Teri és Sári viaskodásának eshetett áldozatul, ugyanis észrevettem, hogy miközben Sári békésen falatozik a friss szénából, Teri mögé lép és hátulról jól felökleli, mire szerencsétlen vagy nekinyomódik az etetőnek, vagy ha elég ügyes, gyorsan kisurran az ólból. Tisztán látom, hogy jövőre meg kell osztanom a karámot és az egymással vadul hadakózó kecskéket egyszerűen külön kell zárnom. Ez azért is macerás, mert akkor több ól, több etető, több gond lesz. De egy pillanatig sem gondoltam, hogy egyszerű lesz a kecskevilág.

Mit nekünk a három csillagos ól, száraz, puha szalmával, mikor a csillagok alatt is alhatunk a diófalevélhalmokon?

Nem vernek át minket holmi etetővel... A széna felét így is szétszórjuk és összetiporjuk.

Sanyi nem cicózik a szemestakarmánnyal. Felét nagy bőszen kiborítja majd prüszkölve szemezgeti a maradékot. Többet akkor se kapsz. Ha éhes leszel, feleszed a földről. Vödörbe is hiába kapja, azt is kiborítja. Egy talpakra csavarozott etetővájú kéne. Meg még mi nem? ...

Lediplomáztak a kecskéink ólhasználatból! Tegnap este és ma egész nap zuhogott az eső. Napközben óvakodva mentem ki meglesni őket. Tartottam tőle, hogy csuromvizesen az esőben bandukoló jószágokat fogok látni. Hát egy frászt! A kennel felé sétálva előbújtak a kecskék és lám, olyan szárazak volt a bundájuk, hogy szinte porzott. Ez bizony remek fejlemény, bevált a kennel. Úgy látszik, végre mindhárman szépen maguktól bevonulnak az eső elől és mivel immár két elszeparált része van a kennelnek, nem zavarják ki egymást. A padlószőnyeget is visszalógattam az ajtóba még tegnap és az sem volt akadály, így azt hiszem működni fog ez a szabadtartás.

Mielőtt a reggeli szénát bedobtam volna a jószágoknak, szétszedtem két kis raklapot és összetákoltam belőlük egy ideiglenes (erre a télre való) etetőt. Így már nem a földről kell összeszedniük a szénát és talán kevesebb megy veszendőbe. Bár hiú ábránd volt, hogy rendeltetésszerűen használják, ugyanis jobb szeretnek alá, bele és rá mászni, mint kienni belőle a szénát, de talán annyi haszna lesz, hogy valamelyest egyben tartja, amíg megeszik.

Este csepergett az eső. A kecskék meg ahelyett, hogy bevonulnának a fedett kennelbe, hogy a száraz szalmán aludjanak, a félig megkopaszodott diófák alatt összesöpört diófalevél halmokon heverésznek. — Erre mondaná Besenyő Pista bácsi, hogy "Nooormális???" — Akkor sem fogom betessékelni őket a kennelbe. A dús bundájuk miatt valószínűleg észre sem vették az esőt, de előbb utóbb akkor is be kell menniük, sőt a padlószőnyeg-ajtót is meg kell tanulniuk használni. Van egy olyan érzésem, hogy ez a csata kemény lesz...

Nem akartam sokat tökölni vele, így a kennel megosztását puritán módon egymás mellé csavarozott raklapokkal oldottam meg. A kennel hátulján a csővázra hegesztett betonvasat leflexeltem, így elöl is és hátul is egyaránt be lehet menni és középen pedig el van választva a tér, így Sárika is be tud húzódni az eső és a hó elől és Terike nem fog hozzá férni, nem fogja tudni kikergetni.

A kíváncsi jószágok a munka közben épphogycsak nem harapták ki a kezemből a szerszámokat. Folyamatosan körülöttem lebzseltek, alig bírtam elzavarni őket, ami persze csak pár másodpercig volt hatásos, mert szinte azonnal újra visszajöttek. Amikor elkészült a kis kerítés rögtön nekiláttak a bontásnak... Sanyi szarvával öklelte, Teri a rozoga raklaplécekről rágta a háncsot, Sárika csak szemlélte az eseményeket. Egyértelműen kialakulni látszik a hierarchia: Értelemszerűen Sanyi a vezér, rögtön utána jön Teri, és szegény Sárika kullog a legvégén. Gyakran összefogva zavarják el őt. Sajnálom Sárikát, de egyenlőre ez van. Jövőre ha minden jól megy, lesznek új kecskék, akkor majd neki is lesz játszótársa, tudnak majd klikkesedni.

Az elmúlt napokban sokat dolgoztunk, de megérte. A kennel immár nem kevesebb, mint Hilton hotel kecskéknek. Persze ez nem igaz, még van mit tuningolni rajta, de valahol azt olvastam, hogy a kecskeól akkor jó, ha úgy érezzük, szívesen befeküdnénk a szalmába. Hát nekem igencsak ellen kellett állnom hogy oda ne hemperedjek. :)

Nézzük sorjában:

A kennel eredetileg kutyáknak készült. Vascsövekből hegesztett vázon drótkerítéssel kiegészített betonháló veszi körül. Egyik hosszanti oldalán és a tetején hullámpala takarja. Egyetlen bejáratával céljának tökéletesen megfelel. A kecskék előtt fa (és minden egyéb) tárolónak használtam. A kecskék is jól érezték benne magukat a nyáron, mert igen tágas, kb. 9 négyzetméter alapterületű. Hőszigetelés szempontjából azonban a semminél egy fokkal kevesebbet ér, ezért jobb későn mint soha alapon nekiestünk.

2cm vastag, 50x100 cm-es Nikecell táblákat vettünk a szigeteléshez. Ezek a pillekönnyű táblácskák fogják valamelyest visszatartani a zord hideget.


Szerencsére nővéremtől kaptunk maradék 2cm vastag OSB lapokat. Vettünk hozzá még egy táblát. 1cm vastagot vettünk, mivel könnyebb és olcsóbb. Jelen esetben nincs is szükség vastagabbra. 125x250 cm-es táblákban lehet kapni, amiket 100x125 cm-es darabokra vágtunk és maradt egy 50x125 cm-es maradék darab is táblánként. Voltak még rézsútosan elvágott maradék táblák is, amiket szintén felhasználtunk. — Nem gyújtósnak! :)

Mezőgazdasági boltban potom négyzetméteráron kapható fekete fóliába csomagoltuk a Nikecell táblákat. Egyik oldalon nyitva hagytuk, hogy szellőzhessen a másik oldalon teljesen vízhatlan, így ez a fele nézhet arra amerről csapadék érheti. Azokat a táblákat, amelyek olyan helyre kerülnek, ahol egyik felét csapadék másik felét a kecskék érhetik, azokat mindkét oldalon becsomagoltuk. Így talán elejét vesszük ahogy a kíváncsi jószágok megkezdjék.
Ezeket a táblákat a kennel hátuljába a hullámpala és a betonháló közé csúsztattuk.
A kennel tetejéül szolgáló hullámpalát tartó vascsövek közé fémhuzalokat feszítettünk ki, amik további Nikecell táblákat fognak tartani, így a tetőt is leszigeteljük.
Másnap a legkisebb meglepetés nélkül vettük tudomásul, hogy a kecskék az éjszaka folyamán a szép sima (amúgy nem is vékony) fólián keresztül megkóstolták a Nikecell táblákat. Persze nem ízlett nekik, mert néhány kósza fognyomon túl más kárt nem tettek benne. A további kóstolgatást megelőzvén csirkehálót drótoztunk a betonhálóra, így már talán nem férnek hozzá a puha Nikecellhez. A csirkehálót azonban a szarvukkal szeretik tépegetni, de egyenlőre a háló kitart. Könnyen lehet, hogy valóban vasbeton falak közé lennének valók ezek a jószágok, de per pillanat abból kell gazdálkodnunk amink van. :)

A kennel oldalait kimérve az OSB lapokból 3x5cm-es Bramac léccel csavarozva megfelelő méretű elemeket készítettünk, melyre a lécek közé beszögeltük a Nikecell táblákat. Spórolásképpen a külső oldalra nem egy másik OSB lapot csavaroztunk, hanem a szélekhez feszítve és szögelve fekete fóliával becsomagoltuk. A kennel hosszabbik oldalát 3db 125 cm hosszú és 190 cm magas hasonló módon elkészített elemmel értük át. A fennmaradó 50 cm-re pedig két db külön ablakos elemet készítettünk.

Itt jöttek a képbe a rézsútosan elvágott OSB lapok, melyekből két 25 cm széles csíkot kivágva és őket összeforgatva egy, hosszú lapot állíthattunk össze belőlük.
A 25x190cm-es keretet szintén Bramac lécből csavaroztuk össze.
Ide is került Nikecell szigetelés. Szerencsére a Nikecell táblákat pengével úgy lehet vágni, mint a vajat, így könnyedén méretre vághatók és mivel valamelyest rugalmasak, pár milliméter eltéréssel is könnyen a helyükre nyomhatók.
Ezt az elemet is fóliával burkoltuk be a nagyokhoz hasonlóan.
Az elem felső részére Plexi lapot erősítettünk, melyet műanyag lapból kivágott papucskákkal szögeltünk a léchez.
Az elemeket a helyükre téve rögtön formát öltött a télies kennel. Mivel pontosan kimértük az elemek méretét épp hogy csak sikerült beilleszteni őket a helyükre, így nem volt rá szükség hogy bivalyerősen rögzítsük, csupán néhány ponton szemescsavarral hozzádrótoztuk a betonhálóhoz, így saját súlyuknál fogva stabilan a helyükön maradtak.


A kis ablakocskák kellő mértékű fényt fognak beengedni, így nem lesz nappal is sötét a kennelben.


Bútorkárpitos boltban szívacsot vettünk, amivel az összeillesztett elemek illetve a Nikecell táblák és a betonháló közötti réseket kitömjük. Így csökkentve a rések számát és méretét ahol a fagyos téli éjszakákon behúzhat a hideg.

Terike nem bírta ki, hogy ne dugja be kíváncsi orrát a kennelbe. Nagy izgalmat keltettünk ugyanis a sürgés-forgással amivel felfordítottuk ágyaikat.

Maradék padlószőnyegből vágtunk méretre egy darabot, amivel letakartuk a kennel hátuljában tátongó burkolatlan részt. Ezt azért így oldottuk meg, mert még később derül ki, hogy meg kell-e nyitnunk a kennelt hátul is. Ha ugyanis Teri és Sári nem fognak tudni együtt megmaradni a kennelben akkor középen elválasztva két kennelrészt alakítunk ki, hogy mindketten külön-külön bemehessenek a maguk részébe nem zavarva egymást. Amíg ez nem derül ki, addig nem építjük be ezt a részt. (No meg az OSB lapunk is elfogyott...)

A kennel bejáratához is belógattuk a maradék padlószőnyeg másik felét, így elvileg szabadon járkálhatnak ki-be és a meleg sem szökik úgy ki, mintha tárva nyitva lenne.

A padlószőnyeg darabot nem vágtuk el rézsútosan, hanem csak visszahajtottuk és felszögeltük. A lehető legtöbb alapanyagot úgy használtuk fel, hogy jövőre minél többet újra felhasználhassunk, hiszen egyértelmű, hogy ez a téliesítés csak ideiglenes és jövőre egy rendes kecskeházat kell építenünk a jószágoknak. Elképzeléseink szerint még több szigetelési műveletet is elvégeztünk volna, de ezen a ponton úgy éreztük, hogy jócskán túlteljesítettük azt, amit egy kecske elvárhat arról nem is beszélve, hogy a szemtelen dögök be sem mennek a kennelbe, hanem az összehúzott diófaleveleken vígan alszanak a -2 fokos éjszakában. Na majd a keményebb fagyoknál csak megigénylik a meleget...

Az új átjárható kennelajtó nem kis riadalmat keltett kecskekörökben. Először teljes megrökönyödéssel álltak előtte, majd a lányok rájöttek, hogy itt bizony átjárási lehetőség is van, míg Sanyi idegesen prüszkölve és mekegve toporgott a bejárat előtt. "Nevetségesek vagytok gyerekek — gondoltam magamban — hiszen máskor törtök-zúztok hogy eljussatok oda, ahol kecske még nem járt, most meg betojtok egy padlószőnyegtől..."

Az előrejelzéseket precízen követve megjött a hűvös eső. Mivel ezután a nagy kennelen kell osztozniuk, igencsak aggasztott Teri és Sári ellenségessége. Be is igazolódott az aggodalmam: Teri csúnyán kizavarta Sárit a kennelből, aki kénytelen volt a kennel mellé kuporodni az esőben. No persze nem hagytam annyiban, kimentem és bepateroltam őket egymás mellé és rájuk zártam a kennelajtót. Szerencsére nem estek egymásnak, ami jó jel, mert korábban amikor megpróbáltam összezárni őket, abból csúnya verekedés lett. Most azonban békésen lefeküdtek a száraz szalmára. Azt hiszem menni fog ez, de szoktatni kell őket egymáshoz. Azt szeretném elérni, hogy ne kelljen őket bezárni-kiengedni, hanem menjenek be és jöjjenek mi amikor úgy tetszik. Ehhez még idő kell.

Pünkösd napján, mivel jó idő és időm is volt, nekiálltam és kitakarítottam a kertben álló régi kutyakennelt, amit fa- (meg miegyéb-) tárolónak használtam. Az előző tulaj a kutyák miatt igen jól ledróthálózta, ezért ideális, tágas kecskennel lesz belőle. Télre ugyan le kell majd szigetelni, de ez egy következő történet.

A kennel ajtajáról a pántokat már régen leette a rozsda, így erős hajókötéllel oldottam (illetve csomóztam) rá ideiglenes megoldást. — Az ilyen ideiglenes megoldások nálam általában évekig kitartanak. :)

Na kérem, egyenlőre itt laknak a kiskecskék.
A Falon lóg a nyalósó, ami amellett, hogy nagyon finom, (nekik) fontos ásványi anyagokat is tartalmaz.
A beépített pad, amiről fogalmam sincs, hogy eredetileg mi célt szolgált a kennelben, most nagyon jó szolgálatot tesz, hiszen előszeretettel heverésznek rajta. Emellett rendkívül praktikusnak bizonyul, hiszen a kecskék oktondi módon ugye rá szarnak és hugyoznak bogyóznak és pisilnek ami a deszkák közötti résen nagyszerűen (időnként kis segítséggel) lejuttatódik a pad alá, ahová minden reggel a koszos szalmát lesöpröm, így a nap folyamán a pad szépen felszárad és az esti beterelés előtt egy vasvillányi friss szalmát terítek rá. A pad alatt gyűlő kecskebogyós alom állítólag remek trágya, amit cseperedő sövényem alá hordhatok.