Immár 6 éve annak, hogy a párommal elköltöztünk Budapestről, a X. kerületi lakótelep betondzsungeléből. Félreértés ne essék, szerettem azt városrészt, és mindig kedves nosztalgia fog el amikor rá gondolok.
Ámde a vidéki élet mégiscsak más. Azok közé a szerencsések közé tartozunk, akik meg mertük és meg tudtuk tenni, hogy egyik napról a másikra, spontán felindulásból elhagyjuk a fővárost. Eleinte a nővéremnél laktuk, aztán 1 év múlva szintén ugyanilyen spontanitással előbb beleszerettünk, majd megvásároltunk egy erdőszéli kis házikót. Azóta itt élünk, Keszthelytől és a Balatontól 20 km-re egy csendes kis faluban.
Aranyos kis házikó, melyet erdők és szántóföldek vesznek körül, egy párszáz fős falu szélén. A több, mint 5000 négyzetméteres telek nagy része szántóföld, melyet egy falubeli szomszéd művel. Az elkerített kb. 1500 négyzetméteren szabadon garázdálkodhatunk. :) — Illetve szükség esetén a fennmaradó részt is brtokba vehetjük, de ott még nem tartunk. — Már régóta dédelgettük az ötletet, hogy ezen a területen magától értetődő volna két kutyánk mellett valamilyen jószágokat tartani. Természetesen elsősorban olcsósága és igénytelensége miatt a kecske volt az első számú jelöltünk. Az ötlet sokáig elméleti síkon maradt, mígnem valamikor nővéremnek elkottyantottuk a dolgot, ami szöget üthetett a fejébe és pár napja — mivel ő is a spontanitásáról híres — közölte velünk a kész tényeket: megajándékozott minket két kiskecskével, amelyeket nemsokára elhozhatunk. Innen már nincs visszaút. Megvan a kezdőlökés, a lavina elindult: mégiscsak kecskefarmerek leszünk.
A dolgot azzal csavarom meg, hogy ezzel kapcsolatos élményeinket, gondolatainkat egyfajta naplóként összeírom ide, hátha némi segítséget adok vele a hozzánk hasonló, kezdő kecsketartóknak, illetve némi vigaszt nyújtok azoknak, akik a Budapesti szürkeségben kifelé kacsintgatnak, de mint anno én, el nem képzelhetik, hogy lehet más. A mi példánk is mutatja: soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, hová sodor az élet. Lehet, hogy egy sokkal jobb helyre, vagy csak valahova máshová... No lássuk a mi történetünket!
Panelhuszárból kecskefarmer
2011.05.09. 18:00 kecskefarmer
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.