Vidéki szokás, hogy a legforróbb nyári napon is néha a téli zimankóra gondol az ember. Akkor már nem lesz mit legelniük a jószágoknak, viszont a mezőn most burjánzik a takarmány és a fű. A kombájnos bácsik, ezt szépen levágják és bálákba hajtogatják, amit aztán a hozzánk hasonló hobbi-gazdálkodók jó pénzért megvesznek. Így tettem én is, hiszen már fogytán volt a kertben vágott fű, amit a jószágok alá — és elé — raktam.



4 db 130x150 cm-es, 400 kilós szénabálát vettem, aminek darabját 5000 Ft körüli áron lehet kapni — és én pont ennyiért is kaptam — emellett még két ugyanekkora szalmabálát is, amit már 2-3 ezer forintért az ember után hajítanak. — A Toldi Mikósok:)

A hozzám hasonló laikusoknak most tisztáznám a dolgot:
Széna = Levágott és megszárított fű, amit a jószágok esznek.
Szalma = A különböző gabonafélék (búza, árpa stb.) cséplés után visszamaradt szára, amit a jószágok alá tesznek. — A kecskék persze, mint mindent, ezt is megcsócsálják amíg tiszta.

Bizony nem volt egyszerű, mire megjegyeztem. A következő rímes mondatot találtam ki: "A szalma megy a kecske alá a széna pedig elé." Így aztán már egyértelmű számomra dolog. Remélem, a kecskéknek is. :)

Annak idején, mikor gyerekként vidéken nyaraltam, hatalmas élmény volt a mezőn összehordott szénabálákra felmászni, ugrálni. Nem kisebb öröm most, hogy ezek a hatalmas bálák itt a kertben csücsülnek az ember újraélheti gyerekkorát. Persze most már, durván két évtizeddel később már nem megy olyan könnyen és talán nem  is áll jól a szénabálákkal ökörködés — szó szerint — de szerintem néha mindenki megadhatja magának az élményt, hogy gyerek legyen. Ettől eltekintve természetesen a legjobban a kecskék fognak örülni, akiknek lesz mit csócsálni és lesz mire feküdni a télen.

Létezik itt egyébként egy 1-1-1 szabály: állítólag egy szénabála egy kecskének egy télre elég. Azt hiszem, igencsak "feltápoltam", ennek jó ideig ki kell tartania. Meglátjuk. A következő adagnál már lesz tapasztalatunk etéren.