A nagy kennel kitakarítása nem minden hátsó szándék nélkül történt, ugyanis fejembe vettem, hogy máris bővítem a kecskeállományt. — És ez még nem a vége! :) — Így érkezett meg ma Terike, a kb. 1 éves kecskelány.

Terike — Mi neveztük el így, minket kell szidni emiatt. :) — állítólag nehezen jött ki a többi kecskével, sokat öklelőztek. Ehhez híven, mikor megérkezett, rögtön igen agresszíven közeledett (öklelt) Sanyika és Sárika felé, így nem is engedhetjük össze őket egy darabig. Reméljük, előbb-utóbb lenyugszik és megbékélnek egymással.

Este volt ám nagy mekegéskoncert, ugyanis Terikét a kert hátsó részében lévő, újonnan kitakarított nagy kennelbe, míg Sanyikát és Sárikát a szokásos, elöl lévő kis kennelükbe tereltem be. Felváltva mekegtek egymásnak a kerten át. Na mondom, ez nem lesz jó így, és egy gyors helycserés támadással — Sanyi, Sári hátra, Teri előre — a dolog egy csapásra megoldódott. Terike elfoglalta Sanyiék helyét, míg a kicsik hátul nyugovóra tértek. — Ez mondjuk igen nagy szerencse, mert ha ez a felállás sem felelt volna meg őkelmüknek, akkor keserves éjszakánk lett volna. (Másnap meg kézitusa a szomszédokkal.)

Hamarosan nekiállok a hátsó kert kerítésének és szabadon engedem a kecskéket, így ha mind oda megy ahová akar, remélhetőleg megoldódnak az ilyen nyűgösségek.