Móric és Nana sikeres fúziójából 7 ennivaló csöppség született. Nana kikerekedett hasát látva nem ért minket váratlanul a dolog, így számítottunk a kiskutyákra. Mégis nagy meglepetés volt, mikor tegnap este hazaérve hangos "cincogás" ütötte meg a fülünket. Először csak öt, de ma reggelre már hét porontyot találtunk. — Állítólag természetes dolog, hogy az utolsó kiskutyák világrajötte között között több óra is eltelhet.

Mesébe illő módon a hét csöppségből hat Nanaa-forma fekete puli lett, egy pedig egy az egyben Móric. Nem is kell mondani, hogy ő a kedvenc, de a többit is szívesen megzabálnánk egy kis majonézzel. :) Sajnos ennyi kutyát nem fogunk tudni megtartani, így ajándékozás lesz. Az ismerősök végigkérdezése után valószínűleg kivisszük őket az egyik közeli piacra simogatni és ha látunk értelmes családot, akik szeretnénk kiskutyát, akkor odaadjuk. Ez persze majd akkor lesz aktuális, ha már elválaszthatók lesznek a mamától, addig dédelgetjük őket.

Az elmúlt napokban, úgy viselkedtek az állatok, mintha két azonos pólusú mágnes lett volna a hátukra kötve. Ha a kutyák a kennel közelébe mentek, a kecskék hátrahúzódtak, ha a kutyák elkolbászoltak, akkor a kecskék előremerészkedtek.

Ma azonban megszagolgatták egymást és egészen nyugodtan viselkedtek. Eddig tartott hát a nagy izgalom. Megszokták egymást. A kutyák már nem ugranak meg a kecskék minden mozdulatára, és azok sem rettennek meg, ha a kutyák a kennel mellett szimatolnak.

Lehet, hogy ez egy szép barátság kezdete? :)

 

Nana, a kis puli már annyira kínlódott a melegben, hogy megesett rajta a szívünk és nekiestünk az ollóval. Kb. másfél órányi bányászás után kitermeltük a kutyát a szőr alól. Hát nem egy szerencsétlen kis girnyó aranyos?


Igen, a fél kutya eltűnt. Viszont maradt utána egy nagy vödör szőr, plusz extrába az összes beleragadt mocsok. Még filozofálok rajta, hogy ezt miként tudnám környezetbarát módon megsemmisíteni.