Móric és Nana sikeres fúziójából 7 ennivaló csöppség született. Nana kikerekedett hasát látva nem ért minket váratlanul a dolog, így számítottunk a kiskutyákra. Mégis nagy meglepetés volt, mikor tegnap este hazaérve hangos "cincogás" ütötte meg a fülünket. Először csak öt, de ma reggelre már hét porontyot találtunk. — Állítólag természetes dolog, hogy az utolsó kiskutyák világrajötte között között több óra is eltelhet.

Mesébe illő módon a hét csöppségből hat Nanaa-forma fekete puli lett, egy pedig egy az egyben Móric. Nem is kell mondani, hogy ő a kedvenc, de a többit is szívesen megzabálnánk egy kis majonézzel. :) Sajnos ennyi kutyát nem fogunk tudni megtartani, így ajándékozás lesz. Az ismerősök végigkérdezése után valószínűleg kivisszük őket az egyik közeli piacra simogatni és ha látunk értelmes családot, akik szeretnénk kiskutyát, akkor odaadjuk. Ez persze majd akkor lesz aktuális, ha már elválaszthatók lesznek a mamától, addig dédelgetjük őket.

Móric különös ízléséről tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben. Mivel már elég jól megszokták egymást, néha összeengedem a kecskékkel. Nem kergetik ki egymást a világból, csak néha meg-meg ugranak egy-egy hirtelen mozdulatra. Móric azonban a kecskék "területén" a fűben szaglászva időnként felkap egy-egy kecskebogyót és olyan jóízűen elrágja, mint a kisgyerekek a drazsét. Hogy ez normális-e vagy csak ilyen perverz kutyám van, nem tudom. Azt sem tudom, engedjem-e vagy tiltsam-e neki. Bár ez utóbbi bajos lenne, hacsak egyszerűen nem engedem őket össze. Ilyenkor azonban Móric koma keserves vonyításba kezd, mikor a hátsó kertben a kecskéket pesztrálom. Elvégre ő az első számú házikedvenc.