Istentelen nagy havazás ugyan nem volt, de a szél a leglehetetlenebb helyekre és formába fújta a havat. A villanypásztor alsó zsinegeinek egy része így hó alá került. Nem takarítottam el, mivel szeretem az érintetlen havat — no meg persze merő lustaságból. Annál is inkább, mivel a fagyok miatt már pár napja áramtalanítottam a villanypásztort. A jószágok persze nem kockáztatnak, szépen a karámon belül maradnak, még egyszer sem törtek ki annak ellenére, hogy már napok óta nincs áram a vezetékekben.

Ma reggel szép fehérségre ébredtünk. Valami gyenge hószállingózás fehér fátyollal fedte be a tájat. Végre így január közepe után téli hangulat uralkodik. Bár nem sokáig, mert máris olvadozni kezdett...

Terike unottan csámcsogva ácsorog a hóban.

Zsömi esőben-hóban addig rosszalkodik, míg csurom vizes nem lesz, aztán bánatosan didereg. No meg bűzlik... Nincs semmi ahhoz hasonló, mint egy vizes kutya... :)

Csodaszép időnk van. Legalábbis lenne, ha március lenne, ugyanis hétágra süt a nap és sehol egy kósza hópihe. A kecskék heverésznek, élvezik a napsütést, mi meg felemás érzéssel nézegetjük őket, hiszen ilyenkor illendő lenne húsz centis hóban trappolni. No majd februárban...