Tudom, unalmas már a sok heverésző kecskés kép, de ezt nem bírtam nem lefotózni. Először azt hittem, Sanyinak annyi. Persze fityfenét. Egy pillanattal azután, hogy kiléptem az ajtón, már a karám szélénél mekegtek mind a hárman a kaja után.

A szénabála a kecskeközösség központi helyszíne lett. Amikor épp nem tépkedik ki belőle a szénát vagy próbálnak felmászni rá, akkor a körülötte szétszórt friss szénán heverésznek.
Megint csak az jut eszembe: "De lennék kecske nálunk..."

Az első szénabálánk jócskán megfogyatkozott, elértünk a széléhez, ahol eső érte. A nedves, dohos szénát nem adjuk nekik, az ilyet a bála mellé szórjuk, csak száraz, illatos szénát kapják enni. A "rossz" szénahalmot beszórtuk a karámba és elgereblyéztük, hogy ne a sárban tapicskoljanak. — Másra nemigen tudtuk volna használni, mert a friss szénát sem eszik ha csak a földhöz ér. — Úgy látszik, kényelmesen heverésznek a szénaágyon. Fene a jó dolgukat. A villanypásztor elé kövekből kis lépő-járdát raktunk le, hogy amikor a zöldséget tömjük a szájukba, akkor mi se ragadjunk a sárba.

A hó továbbra is várat magára és az előrejelzések szerint mostanában kilátásban sincs. Úgy látszik, ez a tél is olyan enyhe lesz, mint a pár évvel ezelőtti, amikor egész télen alig ment 5 fok alá a hőmérséklet. Mostanában a nappalok 3 és 5 fok, míg az éjszakák 0 és -3 fok között mozognak. Még a vizük sem fagy be éjszaka, emellett olyan bundájuk van, mint egy medvének. Szerintem röhögve élvezik a "meleget".

Sarló és kis kézigereblye. Ezekkel bontom a bálát és pakolom bele a zöld ládába, amiből naponta kettőt-hármat borítok be a kis éhenkórászoknak. December 8.-a van és az első szénabála jócskán megfogyatkozott. A mellette lévő szalmabálából alig hiányzik valami, mivel a nagyságos úr és úrhölgyek alig méltóztatnak benn lenni a fedett rezidencián. Amit meg az etetőjükből kiszórnak az bőven elég utánpótlás alomnak.

Amikor a szénát hordom be nekik, kikapcsolom a villanypásztort és megbontom az ól előtti felső zsinórt, így könnyedén ki-be lépkedhetek, a jószágok pedig nem mernek kijönni. Bár nagyon ravaszak, képesek kifigyelni, mikor nincs áram a vezetékben, tehát ilyenkor fél szemem mindig rajtuk tartom. — Ők meg rajtam.

A kecskék között szépen szétosztogattam három fej káposztát és egy edény konyhai hulladékot. (hagymahéj, répaforgács stb.) Ezután amíg a napi szemestakarmány adagjukat porszívózták, benéztem az óljukba is. Az etetőjük persze félig tele volt szénával, ami hiányzott, talán az is a földön volt szétszórva. Ez nem új jelenség és azt a trükköt eszeltem ki, hogy a friss szénát jól belekeverem az etetőben lévőbe, sőt a szétszórt, tiszta szénát is lerázom és a tetejére szórom, mert ha csak úgy a tetejére borítanám a frisset, egyszerűen leennék róla. A trükk úgy tűnik beválik, mert azt vettem észre, hogy így az újrafelhasznált széna is elfogy, vagy ismét szétszóródik. :) Persze miután mindezzel végzek és friss, szobahőmérsékletű vizet is öntök nekik, keservesen mekegnek utánam, mintha éhen akarnának halni.
Kicsit tartok is tőle, hogy valaki feljelent, amiért éheztetem az állatokat... :)
Bár a védelmem mellett állnak a kigömbölyödő hasak. :)
A kutyák után persze nem újdonság, hogy a világ összes kajája sem lenne elég. No azért majd holnap is kapnak valami másodosztályú zöldséget, csak bírjuk pénztárcával.

Mit nekünk a három csillagos ól, száraz, puha szalmával, mikor a csillagok alatt is alhatunk a diófalevélhalmokon?

Nem vernek át minket holmi etetővel... A széna felét így is szétszórjuk és összetiporjuk.

Sanyi nem cicózik a szemestakarmánnyal. Felét nagy bőszen kiborítja majd prüszkölve szemezgeti a maradékot. Többet akkor se kapsz. Ha éhes leszel, feleszed a földről. Vödörbe is hiába kapja, azt is kiborítja. Egy talpakra csavarozott etetővájú kéne. Meg még mi nem? ...

Persze kis segítséggel. 3x4 méteres fekete nejlont ezer forint alatt lehet vásárolni mezőgazdasági boltban és 4 bálát pont lefed. — Két bálát a kennel mellé gurítottam. — Hogy a szél fel ne kapja, végein kőnehezékekkel kötözött kötelekkel leszorítottuk. Csak a tetejét fedtük le, hogy alul tudjon szellőzni. Még ha éri is az eső a szélét, mindössze pár centi ázik át, ami az eső után hamar megszárad. Ezzel a módszerrel igen sokáig időjárásállóvá tehetjük a bálákat.

A derékig érő gazt a kis benzines fűkaszám már nemigen vitte. A vagány gyerekek ilyenkor bemennek a fűkaszashopba és leperkálnak 200-300 ezer forintot egy Stihl fűkaszára, amivel erdőt is lehet irtani. Ám az egyszerű halandó ilyenkor kompromisszumra kényszerül és 4-5 ezer forint, valamint több ezer kalória ráfordításával az ősi, jól bevált harci eszköz, a kasza mellett dönt. Én, a tősgyökeres panelhuszár, igencsak bizonytalan voltam, az elején még azt sem tudtam, melyik oldalon kell megfogni, mert ilyet csak történelemkönyvekben láttam. Elődeink nem voltak hülyék, nem bonyolították túl, egykettőre belejöttem és mindössze másfél óra alatt lekaszáltam kb. 1000 m²-t. A kis fűkaszámmal ilyen nagy gaznál ez több órába és több liter benzinbe is belekerült volna, arról nem is beszélve, hogy erősen kapacitásán felül van ilyenkor terhelve. — Két-három napsütéses nap alatt szépen megszáradtak és halmokba gereblyézhettem, így már van mit a kecskék alá tenni. (A fotó pár nappal később készült, amikor a halmok már megszáradtak.)