A kecskék között szépen szétosztogattam három fej káposztát és egy edény konyhai hulladékot. (hagymahéj, répaforgács stb.) Ezután amíg a napi szemestakarmány adagjukat porszívózták, benéztem az óljukba is. Az etetőjük persze félig tele volt szénával, ami hiányzott, talán az is a földön volt szétszórva. Ez nem új jelenség és azt a trükköt eszeltem ki, hogy a friss szénát jól belekeverem az etetőben lévőbe, sőt a szétszórt, tiszta szénát is lerázom és a tetejére szórom, mert ha csak úgy a tetejére borítanám a frisset, egyszerűen leennék róla. A trükk úgy tűnik beválik, mert azt vettem észre, hogy így az újrafelhasznált széna is elfogy, vagy ismét szétszóródik. :) Persze miután mindezzel végzek és friss, szobahőmérsékletű vizet is öntök nekik, keservesen mekegnek utánam, mintha éhen akarnának halni.
Kicsit tartok is tőle, hogy valaki feljelent, amiért éheztetem az állatokat... :)
Bár a védelmem mellett állnak a kigömbölyödő hasak. :)
A kutyák után persze nem újdonság, hogy a világ összes kajája sem lenne elég. No azért majd holnap is kapnak valami másodosztályú zöldséget, csak bírjuk pénztárcával.