Sajnos balsejtelmeim beigazolódtak. Először is ma reggel esővel indult a nap. A kecskék pedig nem mertek vagy nem akartak bemenni a kennelbe, hanem kint kószáltak az esőben. — Ha tudjuk, hogy egy lógó padlószőnyeg így visszatartja őket, hülyék lettünk volna kerítést építeni. :) — Ezért hát feltekertem és felkötöttem a padlószőnyeget, elvégre még nincs olyan dermesztő hideg és jobb is, ha szokják az új téliesített kennelt. Egy kis szénával és takarmánnyal ösztönöztem őket, hogy befáradjanak a kennelbe. Itt jött a második probléma: Teri újra meg újra kikergeti Sárikát a kennelből.

Nincs hát más választásunk, meg kell nyitnunk a kennel hátulját és középen elválasztani. — Reméltem, hogy egy ideig megszabadultunk a kennelépítési teendőktől, de ez egyenlőre hiú ábránd marad. — Arról az elhatározásomról ezután sem akarok letenni, hogy úgy alakítom ki a helyüket és az egész karámot, hogy a lehető legönállóbbak legyenek és minél kevesebb dolgom legyen velük. Remélem, erre ők is vevők és van annyi eszük, hogy az eső és hó elől maguktól fedél alá húzódjanak.