Mivel Terike nagyon agresszív Sárikával szemben Sanyi Sárival Terike pedig külön kennelben tölti az éjszakákat. Így mindenki szép nyugodtan szokott aludni. Szombat este azonban Terike szinte folyamatosan mekegett. Mivel vize, kajája volt, nem tulajdonítottam komoly jelentőséget neki, gondoltam, majd abbahagyja ahogy szokta. Vasárnap hajnalban felébredve hallottam, hogy még mindig mekeg, így felöltöztem és kimentem. Ekkor már láttam, hogy nem a kaja a probléma, így rákötöttem a kötelet a nyakára és kiengedtem a kennelből. Úgy húzatta magát hátrafelé, hogy majdnem áthúzatta magát a frissen kifeszített villanypásztor zsinegeken. Sanyika sem fért a bőrébe, így leesett, hogy itt gidagyártás lesz. Elengedtem Terikét és mellé engedtem Sanyit is. No több se kellett, rögtön egymásnak estek. Mire berohantam a fényképezőért az akciójeleneten már túl voltak, de úgy tűnt, hogy Terike további kiszolgálást vár Sanyitól, aki jelentősen veszített érdeklődéséből. — Ejnye-bejnye gondoltam, de remélem, egy-két gidához ennyi is elég vagy alkalomadtán még azért összegabalyodnak.
Sárika a nagy kennelből szemlélte az eseményeket. — Teri és Sanyi a nagy izgalomban még csak félre sem vonult...
Egy gyors helycserés támadással bepateroltam őket a kennelbe, hadd turbékoljanak, míg sárit kikötöttem az egyik fához. — Sári ugyanis rendkívül érzékeny és társaságigényes. Ha a másik kennelbe zárom ahol nem látja Sanyit, éktelen mekegésbe kezd, amit abba se hagy, míg vagy Sanyi mellé zárom, vagy a kennel mellé ki nem kötöm.

Mivel nem volt kedvem vasárnap hajnalban kint szobrozni és a kecskerománcot figyelni nem tudom — bár nem hiszem — hogy a továbbiakban akcióztak volna, de a nap folyamán már Terike sem igényelte Sanyi társaságát.