Móric különös ízléséről tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben. Mivel már elég jól megszokták egymást, néha összeengedem a kecskékkel. Nem kergetik ki egymást a világból, csak néha meg-meg ugranak egy-egy hirtelen mozdulatra. Móric azonban a kecskék "területén" a fűben szaglászva időnként felkap egy-egy kecskebogyót és olyan jóízűen elrágja, mint a kisgyerekek a drazsét. Hogy ez normális-e vagy csak ilyen perverz kutyám van, nem tudom. Azt sem tudom, engedjem-e vagy tiltsam-e neki. Bár ez utóbbi bajos lenne, hacsak egyszerűen nem engedem őket össze. Ilyenkor azonban Móric koma keserves vonyításba kezd, mikor a hátsó kertben a kecskéket pesztrálom. Elvégre ő az első számú házikedvenc.