Na kérem, ez a szuper találmány. Mióta Sándor elvtárs már kétszer is úgy gondolta, hogy ő bizony nem csak addig megy míg a kötele tart, a sima karabínernél frappánsabb megoldást kerestem. És találtam. Ezt nyisd ki öcsisajt! Ha sikerül, kapsz egy számzárast!

Persze senki ne gondolja, hogy a kecske patájával kinyitja a karabínert, de képes addig tekergetni a kötelet a fa, vagy egyéb körül, míg az véletlenül úgy rászorul a karabínerre, hogy az kinyílik és a kötél kiugrik belőle. — Az teljesen mellékes, hogy ilyen jelenséget a homo sapiens minden szellemi és fizikai előnyét bevetve sem sikerült reprodukálnom.
 

Időnként pár órára be kell mennünk a városba, így adott a dilemma: erre az időre tereljük vissza a kecskéket a kennelbe, vagy hagyjuk őket kikötve a kertben? Igen, igen kikötni alapból sem szerencsés, pláne felügyelet nélkül hagyni, hiszen feltekerheti, megfojthatja magát. Ettől függetlenül arra jutottunk, hátha van elég eszük és pár óra alatt nem esik bajuk, így ott hagytuk őket békésen legelni.

Pár óra múlva mikor hazaértünk, látom, hogy Sanyinak se híre, se hamva. Nagyon elszomorodtam, hiszen alig volt nálunk pár napot. Kétségbeesetten néztem körül a kert végéből, de nem láttam sehol. Az itt-ott kutyák által megtépázott drótkerítésen át simán találhatott magának utat kifelé. "Már árkon-bokron túl lehet" — gondoltam. Visszamentem a köteléhez, de az a karabínerrel együtt sértetlen volt, tehát nem rágta el, illetve nem is oldódott ki. Sétálok visszafelé és a nyitott ajtajú kennelre pillantva hatalmas kő esett le a szívemről: Sanyi érdeklődően figyelt engem, félrefordított fejjel, a padocskán feküdve.

Tehát jól érzi magát itt, esze ágában sem volt elmenni. Vagy csak lusta volt kiutat keresni? Mindegy, a lényeg, hogy többet nem hagyom őket felügyelet nélkül kikötve.

Hogy hogyan nyitotta ki a karabínert, az azóta is rejtély számomra.

Fontos, hogy a kötél végén forgóval kapcsoljuk a karabínert a kecske nyakörvéhez. A legjobb megoldás az, ha a kötél másik vége is ugyanilyen, így a póznához vagy fához egy mozdulattal ráköthetjük a kötél bármelyik végét. A huzakodó kecskével a kezünkben minden plusz kényelem kincs. :)

Rengeteget spórolhatunk, ha alaposan körbenézünk, mit-hol vásárolunk meg. — Gondolom, most rengetegen csapnak a homlokukra "Na neeee! Hogy ezt miért nem tudtam eddig!?" felkiáltással.

Történt ugyanis, hogy jól megfontolt, felkészült és előrelátó természetemet sutba vetve, a kiskecskék elszállításának délutánján szereztem be a nyakörveket és a többi ehhez kapcsolódó kelléket. Hajósboltban terveztem hajókötelet venni, aminek métere 50-150 Ft, illetve kutyás boltban vettem volna karabínereket (80-120Ft). Persze a napi rohanás végén már minden bezárt. Egy kedves ismerősömtől szerencsére aznap kaptam két vadiúj nyakörvet, így erre legalább nem volt gondom, de a többi kicsit hiányzott. Gondoltam egyet, bementem az OBI-ba. Az sokáig van nyitva és minden van. Na igen, ez mind igaz, de az áraktól kicsit megszédültem: a hajókötelek métere 500 Ft körül kezdődött és nem állt meg sehol... A karabínerek dettó. 2-3 ezer forint helyett kb. 10-15 ezer (!) forintot  elkölthettem volna ugyanazokra a termékekre! Ahogy a nővérem mondaná: "Anyád! Az a hernyótalpas!" Bedühödtem, és megvettem a képen látható "többcélú" szárítókötelet. 50Ft/m áron. A célnak egyenlőre megfelel, karabínert és rendes hajókötelet vehetek később is.

Emberek, ÓVAKODJATOK, az OBI-tóL!