Majdnem két hónap után ismét oda jutottunk, hogy dolgozni tudtunk a kerítésen. Jó előre, már több hónapja megvettük a vadhálót, amit keresztlécekkel merevítve fogunk felerősíteni az oszlopokra. Egyszerűen az ára miatt választottuk a vadhálót, amit 1,5 méteres  magasságban 230 Ft/m áron kaptunk. Különböző méretű lécek, csavarok, alátétek stb. nélkülözhetetlenek vidéken, így minden rendelkezésre áll egy kis barkácsoláshoz.

Nagy erőkkel estünk neki: először is egy ásónyomnyi árkot ástunk a kerítés mellett, amibe a vadhálót be fogjuk ásni, így a kutyák és egyéb apróvadak nem fogják tudni felgyűrni, átfúrni magukat a kerítés alatt.

Egy fehér zsineggel kijelöltünk egy hozzávetőlegesen vízszintes síkot, ami a vadháló tetejét jelzi. Mivel a telek maga nem teljesen vízszintes, hanem egy részen enyhén lejt, gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy csináljuk, mert ha vízszintesre, akkor ferde, ha ferdére akkor még ferdébb lesz. :) Sikerült végighúzni a vadhálót és a szintet tartva hozzácsavarozni az oszlopokhoz, ami mondanom sem kell, két emberes és két energiaitalos (vidéken: pálinkás) feladat.

Miután a vadháló végig felkerült a kerítésre (mindössze 17 méteres szakaszról van szó), a vezérvonal mentén felcsavaroztuk a felső merevítőléceket, majd a vadháló alját beletapostuk a kis árokba.

Amennyire lehetett, megfeszítettük, de a merev háló még igencsak buggyos és lehangoló képet mutat. Ettől azonban nem szabad elcsüggedni, a végén szépen meg lehet feszíteni az egyes szálakat. A kertben van egy bazaltkőhalom, ahonnan idehordtuk a köveket és az árokba taposott vadhálóra rendezgettük őket, így masszívan fog tartani a háló alja.

Ezután a kiásott földet visszalapátoltuk a kövekre és letapostuk. A háló lazább részeit pedig úgy feszítettük meg, hogy egy csőrös fogóval egyszerűen S alakot tekertünk a laza szálakba. Mivel a háló anyaga igen merev, szerintem ez bőven elég. Ha valami állat nekimegy akkor úgyis lesz mit egyengetni ezen kívül is, de mivel villanypásztorral tervezzük még kiegészíteni a kerítést, valószínűleg nem erővel kell majd visszatartani a jószágokat.
A kész kerítés szemet gyönyörködtető. Annak ellenére, hogy egy szakember sikoltva menekülne a helyszínről. Az oszlopok magasságán majd utólag korrigálunk... ha lesz kedvünk. :) Egy kedves barátom szavait idézve — aki mellesleg rengeteget segített a munkában — "Amikor a kecske mélázva, füvet csámcsogva, unottan ránéz a kerítésre... Rohadtul nem érdekli..." :)
A munka végén pihenésképpen végigkentük a léceket a maradék sárga vékonylazúrral, nehogy egy kósza eső beleköpjön a levesünkbe, de amikor ezzel végeztünk már olyan sötét volt, hogy a szerszámokat is alig tudtuk összeszedni a kertben.