Nem először fordul elő, hogy arra leszek figyelmes, amint egyik-másik kecske sántítva botorkál felém, mikor megjelenek a karám mellett. Már némi rutint szereztem etéren és nem esek rögtön kétségbe, ugyanis eddig minden ilyen esetben az volt a tragédia, hogy szegény jószág ujjai közé szorult valami pici faágacska. — A kertben ugyanis a fák alatt sok a gally és a letört ágacska. — Szegények fura mód nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Úgy látszik a karabínert ki tudják nyitni, de az ujjaik közé szorult ágacskát nem tudják kikotorni onnan. Miután kiveszem a faágat még egy picit emelik a lábukat de nemsokára úgy szaladgálnak mintha mi sem történt volna. Időnként azért összegereblyézem ezeket az ágakat, de a sok fa alatt ez egy soha véget nem érő feladat.