Ezek a szerencsétlen jószágok vagy túl keveset esznek, vagy túl sokat. Mint ahogy azt korábban írtam, állítólag 1 kecskének 1 szénabála 1 télre elég. Ez a három éhenkórász egész télen ezidáig még 1 teljes bálát sem fogyasztott el, pedig mindig teleraktam az etetőjüket és annak is nagy részét a földön szórták szét. Ránézésre nem tűnik úgy, mintha az éhhalál küszöbén lennének. Persze a széna mellett minden nap kapják a szemestakarmányt illetve a kiadós mennyiségű zöldséget, így nem csodálom, hogy a szénára nem is nagyon fanyalodnak rá. Mivel az előre eltervezett szénakvótához képest ilyen takarékosak voltunk, gondoltam egyet és az egyik szénabálát, ami egész eddig a többi mellett szépen letakarva pihent, fogtam és begurítottam a karámba, hogy hadd szórakozzanak vele. Lett is ám nagy meglepetés, ugrabugrálás és szemek meresztgetése. Tisztára olyan érzés, mintha egy játszótérre a gyerekcsapat közé betolatna egy IFA és leborítana egy platónyi édességet. :)

Hogy mi játszódhat le a fejükben, azzal kapcsolatban Kriszti rátapintott a lényegre:
"Az oké, hogy meg lehet kajálni, de mi a frászkarikáért nem lehet felmászni a tetejére?" :)