Miután megérkeztünk, bizony nem kis izgalom lett úrrá az állatokon, mikor észrevették egymást. Móric — a keverék szőrcsomó — és Nana — a fekete puli, aki szintén szőrcsomó — kutyánk majdnem megőrült, hogy közelebbről tanulmányozhassa a jövevényeket. Abszolút nem agresszíven, sokkal inkább érdeklődően közeledtek feléjük. Ez persze nem akadályozta meg a szegény kecskéket, hogy halálra rémüljenek. Némi huzavona után sikerült a kutyákat lefogni és a kecskéket betessékelni a kenneljükbe.


Rögtön birtokba vették a kennelbe szériatartozékként beépített polcot. — A kecskék szeretnek mindenfélére felmászni. — Igazából azért hagytam benn, hogy este alá tudjanak bújni, mint valami védett odúba, de úgy látszik, előszeretettel heverésznek rajta. Még nincs alattuk szalma, ennek beszerzéséről majd ezután gondoskodunk. A kertben elég magas a szedett-vedett gizgaz fű, így azt tervezem, hogy lekaszálom, a napon megszárítom és majd azt teszem alájuk.

A kutyák részéről volt ám fokozott érdeklődés. Alig tudtam távol tartani a kenneltől őket. A kiskapu előtt éjszakáztak és a jövevények minden mozdulatára felkapták a fejüket, amitől szerencsétlen kecskék persze halálra rémültek. Gondolom, ez a csoda is három napig tart majd, aztán megszokják egymást.