Immár három hónapja annak, hogy szabadon engedtük a kecskéket a kb 700 négyzetméteres karámban. A három kiskecske ezalatt gyakorlatilag telebogyózta a területet. Vannak persze olyan helyek, amerre szemmel láthatóan ritkábban járnak, de még így is rémes belegondolni, hogy mit művelnének egy olyan helyen, ahol mindössze néhány tíz négyzetméteres kifutójuk van. Szerencsére az ólban kevés időt töltenek, így a szalmát nem használják el olyan gyorsan. Eddig mindössze néhány bogyót láttam a szalmájukon. Ami a helyzet előnye, az a hátránya is: a szalmával tudok spórolni, viszont az egész karám tiszta "gané". :)

Móric különös ízléséről tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben. Mivel már elég jól megszokták egymást, néha összeengedem a kecskékkel. Nem kergetik ki egymást a világból, csak néha meg-meg ugranak egy-egy hirtelen mozdulatra. Móric azonban a kecskék "területén" a fűben szaglászva időnként felkap egy-egy kecskebogyót és olyan jóízűen elrágja, mint a kisgyerekek a drazsét. Hogy ez normális-e vagy csak ilyen perverz kutyám van, nem tudom. Azt sem tudom, engedjem-e vagy tiltsam-e neki. Bár ez utóbbi bajos lenne, hacsak egyszerűen nem engedem őket össze. Ilyenkor azonban Móric koma keserves vonyításba kezd, mikor a hátsó kertben a kecskéket pesztrálom. Elvégre ő az első számú házikedvenc.