Bár semmi különleges dolog nem történt, igencsak aggódtam. Történt ugyanis, hogy tegnap a nap végén a behajtásnál azt vettem észre, hogy Terike valami eszeveszett módon rátekerte a kötelét a bal hátsó lábára, úgy kellett lecsomózni róla. Be is dagadt szegénynek és rá sem tudott állni, csak tartotta a levegőben. Pedig napjában többször rájuk nézek, de az utolsó vizitnél még minden rendben volt. — Vajon hány orvosi per kezdődött ezzel a mondattal? — Egész este emelte a lábát és igen csúnyán be volt dagadva a kötélszorítás helyén. Erősen küzdöttek bennem, az azonnal-riasztom-az-állatorvost és a majdcsak-rendbejön-nem-cukorból-van -féle gondolatok. Végül is ez utóbbi nyert. Ma reggel már kutya baja volt, úgy ugrott ki a kennelből, mintha mi sem történt volna. Veterán kecsketartók riogattak olyan történetekkel is, amiket evés közben nem szívesen hallgatok, szóval bár most nem történt nagy gond, de gyanítom, hogy nem lesz a kecskevilág fenékig tejfel, úgyhogy amellett, hogy vigyázunk amire csak tudunk, hozzá kell edződnünk a kecskebajokhoz.
Egy dolog tény, amiben sok kecsketartó egyetért: ezek a jószágok valóban nem cukorból vannak és olyan nyavalyákból is felgyógyulnak, amikbe más állat belepusztul.