Hirtelen felindulásból hívtam egy szakit, akit láncfűrészével rászabadítottam a hátsó kert rozoga, elszáradt fáira. Ha már úgyis ott volt, kivágattam vele pár meggyfát is, ami takarta a fényt a ház elől. A levágott lombokat a kert vége felé húztam, aminek eredménye az lett, hogy az egész kert tele van méteresre darabolt rönkökkel és lombos gallyakkal. A száradozó és korhadó fákat muszáj volt kivágni, mert akármikor kidőlhetnek nem törődve azzal, hogy ember, kecske vagy kerítés van-e alattuk. Amikor megláttam, micsoda dzsumbuj lett a kertből, kicsit elbizonytalanodtam, de nincs mit tenni, meg kell bírkózni ezzel a problémával is. A kecskéket rászabadítottam a lombokra, azok pedig alig győzik tolni befelé a finom leveleket. Pár hét alatt lecsupaszítják az összes gallyat, még a gyengébb ágakat is elrágicsálják. A maradék száraz ágakat pedig máglyába rakva el fogom égetni. A rönköket összehordom. Remek mászóka lesz belőle, hisz már a földön fekvő rönkökön is előszeretettel egyensúlyoznak.