Nagy a kísértés, hiszen a kecskéink úgy szlopálják be a banánhéjat, mintha muszály lenne. Minden déligyümölcs héjával szemben azonban felállítottunk egy tabut. Mégpedig, hogy semmiképp nem adunk nekik, mert nem tudhatjuk, milyen vegyianyagokkal kezelik ezeket annak érdekében, hogy frissen maradjanak szállítás közben. — Némely fajta narancsra még rá is írják, hogy a héja nem fogyasztható. — No mi bizony nem adunk a kecskéinknek ilyesmit. Főleg, ha valamikor a tejüket is meg akarjuk inni.

A kecskék bizony nem csak aranyos kis levélpusztító gépek, hanem igen jó hatásfokkal üzemelő bogyógyárak is. Hiába tartom őket a lehető legtöbbet a kennelen kívül, mégis tele pisálják és bogyózzák az almukat. Ezt pedig időnként takarítani kell. Vidékiesen szólva: "kiganézni". Az én módszerem, — amit én találtam ki, de szerintem sok variácó nem lehet— hogy összegereblyézem, összesöpröm és talicskába lapátolva elhordom az almot úgy, hogy a csupasz föld marad, amit egy napig száradni hagyok, tehát nem teszek rá új almot. Ha felszáradt a föld, akkor friss szalmát terítek rá. Így nem marad nedvesség az új szalma alatt. Sajnos télen ez a módszer nemigen fog működni, mert a fagyos téli éjszakákon fontos, hogy szalmán feküdjenek az állatok különben odafagynak a földhöz.
Hozzám hasonló laikus szemmel érdekes jelenség, hogy a kecskebogyó nem olyan mint a kutyaszar, tehát nem forog az ember gyomra, mikor lapátolja, mivel a kecskék étrendjéből és emésztéséből adódóan ezek a bogyók gyakorlatilag biológiailag feldolgozott növények. Ebből következik, hogy rendkívül jó trágya. A bogyók hamar megszáradnak, könnyen össze lehet takarítani, csak arra kell vigyázni, hogy ne hagyjuk, hogy sokszor összepisálja a kecske az almát, mert akkor összerohad.

Eltelt egy hónap, de még mindig nem haladtam semmivel. A júliusi esők majd az augusztusi kánikula nemigen kedvezett a kerti munkának. Az augusztusi hőségben a tűzgyújtási tilalom miatt nem tudtam elégetni a kertben száradozó, kivágott fák ágait. De most, mivel kacsintgat az ősz, nekieshettem. Nem lesz egyszerű, mert rengeteg van. Többször neki kell fussak, mire elfogynak.

 

Kiskutyáink már két hónaposak. A hétből négynek már sikerült gazdát találni. A kis barna Zsömi természetesen velünk marad. :) Mellette még van egy fekete fiú és egy lány. Hogy megtartjuk-e őket és melyiket az még kiderül. A kis fekete szőrgombócok is tündériek. Szívünk szerint persze mind maradt volna, de ennyi kutyát sajnos nem tudunk megtartani.

 

Kukorica, búza, zab és árpa. Mivel a legutóbbi adag elfogyott, két-két kilót vásároltam belőlük. Ez erősen hobbi mennyiség, de a három kecskének egy ideig elég. Egy nagy vödörbe öntöm össze őket, amiben jól összekeverhetem. — A takarmányboltban ezt már az elején megtennék, de én még szeretem magam összekeverni. — Ekkor már láttam, hogy mindből három kilóval pont teli lett volna a vödör, de nem baj, majd legközelebb.
Ebből a keverékből esténként a behajtás előtt egy-egy margarinos edénnyel szoktam adni a jószágoknak, amit rendszerint rekordidő alatt betermelnek. Lehet kapni még különböző állatfajtáknak (szárnyas, szarvasmarha stb.) megfelelő vitaminkeverékeket. A szarvasmarháknak való megfelel a kecskéknek is és ebből is szoktam egy-egy evőkanállal a takarmányukra szórni etetéskor.

Persze kis segítséggel. 3x4 méteres fekete nejlont ezer forint alatt lehet vásárolni mezőgazdasági boltban és 4 bálát pont lefed. — Két bálát a kennel mellé gurítottam. — Hogy a szél fel ne kapja, végein kőnehezékekkel kötözött kötelekkel leszorítottuk. Csak a tetejét fedtük le, hogy alul tudjon szellőzni. Még ha éri is az eső a szélét, mindössze pár centi ázik át, ami az eső után hamar megszárad. Ezzel a módszerrel igen sokáig időjárásállóvá tehetjük a bálákat.

Bár semmi különleges dolog nem történt, igencsak aggódtam. Történt ugyanis, hogy tegnap a nap végén a behajtásnál azt vettem észre, hogy Terike valami eszeveszett módon rátekerte a kötelét a bal hátsó lábára, úgy kellett lecsomózni róla. Be is dagadt szegénynek és rá sem tudott állni, csak tartotta a levegőben. Pedig napjában többször rájuk nézek, de az utolsó vizitnél még minden rendben volt. — Vajon hány orvosi per kezdődött ezzel a mondattal? — Egész este emelte a lábát és igen csúnyán be volt dagadva a kötélszorítás helyén. Erősen küzdöttek bennem, az azonnal-riasztom-az-állatorvost és a majdcsak-rendbejön-nem-cukorból-van -féle gondolatok. Végül is ez utóbbi nyert. Ma reggel már kutya baja volt, úgy ugrott ki a kennelből, mintha mi sem történt volna. Veterán kecsketartók riogattak olyan történetekkel is, amiket evés közben nem szívesen hallgatok, szóval bár most nem történt nagy gond, de gyanítom, hogy nem lesz a kecskevilág fenékig tejfel, úgyhogy amellett, hogy vigyázunk amire csak tudunk, hozzá kell edződnünk a kecskebajokhoz.
Egy dolog tény, amiben sok kecsketartó egyetért: ezek a jószágok valóban nem cukorból vannak és olyan nyavalyákból is felgyógyulnak, amikbe más állat belepusztul.

Bejött a számításom, a kecskék bírják a rönkmászást. Azt hiszem, jól fogják magukat érezni, mert ha kész lesz a karám, csinálok nekik több mászókát is.

 

Hirtelen felindulásból hívtam egy szakit, akit láncfűrészével rászabadítottam a hátsó kert rozoga, elszáradt fáira. Ha már úgyis ott volt, kivágattam vele pár meggyfát is, ami takarta a fényt a ház elől. A levágott lombokat a kert vége felé húztam, aminek eredménye az lett, hogy az egész kert tele van méteresre darabolt rönkökkel és lombos gallyakkal. A száradozó és korhadó fákat muszáj volt kivágni, mert akármikor kidőlhetnek nem törődve azzal, hogy ember, kecske vagy kerítés van-e alattuk. Amikor megláttam, micsoda dzsumbuj lett a kertből, kicsit elbizonytalanodtam, de nincs mit tenni, meg kell bírkózni ezzel a problémával is. A kecskéket rászabadítottam a lombokra, azok pedig alig győzik tolni befelé a finom leveleket. Pár hét alatt lecsupaszítják az összes gallyat, még a gyengébb ágakat is elrágicsálják. A maradék száraz ágakat pedig máglyába rakva el fogom égetni. A rönköket összehordom. Remek mászóka lesz belőle, hisz már a földön fekvő rönkökön is előszeretettel egyensúlyoznak.

Hol máshol, ha nem a tűzrakóhely leégett, szenes parázs-maradványainak tetején foglalna helyet Terike, miközben röhögve sandít hátra mondván: most ha akarnál sem rakhatnál itt tüzet. A mellette lévő vödröket száradni tettem ki. Persze előszeretettel rendezi át azokat is.