Az első szénabálánk jócskán megfogyatkozott, elértünk a széléhez, ahol eső érte. A nedves, dohos szénát nem adjuk nekik, az ilyet a bála mellé szórjuk, csak száraz, illatos szénát kapják enni. A "rossz" szénahalmot beszórtuk a karámba és elgereblyéztük, hogy ne a sárban tapicskoljanak. — Másra nemigen tudtuk volna használni, mert a friss szénát sem eszik ha csak a földhöz ér. — Úgy látszik, kényelmesen heverésznek a szénaágyon. Fene a jó dolgukat. A villanypásztor elé kövekből kis lépő-járdát raktunk le, hogy amikor a zöldséget tömjük a szájukba, akkor mi se ragadjunk a sárba.

A hó továbbra is várat magára és az előrejelzések szerint mostanában kilátásban sincs. Úgy látszik, ez a tél is olyan enyhe lesz, mint a pár évvel ezelőtti, amikor egész télen alig ment 5 fok alá a hőmérséklet. Mostanában a nappalok 3 és 5 fok, míg az éjszakák 0 és -3 fok között mozognak. Még a vizük sem fagy be éjszaka, emellett olyan bundájuk van, mint egy medvének. Szerintem röhögve élvezik a "meleget".

A minap azon kaptam rajta Sanyit, hogy a földről szemezgeti a tálkákból kihullott szemestakarmányt. Ennyit arról, hogy a kecskék nem hajlandók megenni azt, ami lehullott a földre. Jó lenne rászoktatni őket arra, hogy megegyék a földről a kaját és ne csak tapossanak rajta. Az óljukban majdnem térdig ér a finom széna aminek egyetlen bűne, hogy hozzáért a földhöz. Ha nagyon bedurvulok, lehet, valamikor 1-2 napig nem adok nekik frisset. Akkor talán ráfanyalodnak a madárlátta szénára is.

Mivel holnap karácsony, arra gondoltam, kicsit kényeztetem a jószágokat. 1 nagy fejeskáposztát, 2 közepes kelkáposztát és egy kiló répát osztottam szét közöttük a villanypásztoron keresztül. — Erre azért van szükség, mert ha bemennék közéjük zöldséggel a kezemben, rövid időn belül mindhárom a nyakamban lenne, vagy pedig én a földön. — Tolták is befelé a kis éhenkórászok, de persze megelégedni nem hajlandók semmivel. Miután elfogyott a lakoma szemtelenül bámultak rám, mintha nekem szegeznék a kérdést: Na mi van, nincs több?

A lakoma után a napi rutin szerint langyos vizet öntöttem a vödrükbe és szénát hordtam be az etetőjükbe. Ezután furcsa dolgot vettem észre: Sanyi lehajtott fejjel lökdösött. Jó erősen. Mintha mindig közém és a lányok közé akart volna kerülni, folyton elém ugrott. Amikor el akartam taszítani magamtól, mind a négy lábával nekem feszült. Mókás volt a dolog, mert egy-egy jó lökéssel odébb taszajtottam, de kicsit aggódom is, mert ha durvulni kezd és nagyobb korában felöklel, abból baj lehet. Eddig kezeskecske volt, remélem ez valami időszakos makrancosság, mindenesetre, ha folytatja, akkor elejét fogom venni a taszigálós kedvének.

Csodaszép időnk van. Legalábbis lenne, ha március lenne, ugyanis hétágra süt a nap és sehol egy kósza hópihe. A kecskék heverésznek, élvezik a napsütést, mi meg felemás érzéssel nézegetjük őket, hiszen ilyenkor illendő lenne húsz centis hóban trappolni. No majd februárban...

Már egy ideje eszemben volt, hogy ideje volna egy általános pedikűrt eszközölni a jószágokon, nehogy baj legyen a lábukkal, de tartottam tőle, nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Ma igen szép, napsütéses idő volt. — Ez felemás érzés, így karácsony előtt egy héttel. — Krisztivel nekiugrottunk a műveletnek. Néhány 5 literes flakonban meleg vizet vittünk a kertbe, majd előkészítettem a szerszámokat: egy oldalcsípőfogó, egy körömkefe és egy tompa végű, nagy csavarhúzó. Mivel semmi tapasztalatunk nem volt, Terikével kezdtünk mivel az utóbbi időben ő lett a legnyugodtabb. — Valószínűleg Sanyi sikeresen ugrotta meg, mert azt mondják, a vemhesség alatt lenyugszanak. — Amíg Kriszti egy vödörből répával és salátával tömte, addig én a körömkefével a lábát csutakoltam és a csavarhúzóval kikotortam a patájából a szmötyit, mígnem előtűnt a fehér talpbőr. — Mindnek szép, egészséges lába van, ennek igen örültem. — Az oldalcsípőfogóval óvatosan levágtam az élő részen túllógó körmöt. Gyakorlatilag ugyanaz a művelet, mint a fürdőszobai körömvágásnál, csak más az alakja. Ha egy kicsit odafigyel az ember, szinte nem is lehet belevágni a húsba.


Az előtte és utána állapot egy kicsit közelebbről:

Mivel még soha nem csináltunk hasonlót, egyértelmű, hogy az eredmény szakmailag teljesen szabálytalan. Egy gyakorlott állattartó kivette volna a kezemből az oldalcsípőfogót a kecskével együtt és szerencsétlen állat patájának jó részét eltűntette volna. Én most inkább megelégedtem pár milliméter ráhagyással, minthogy véletlenül belevágjak a talpukba.
Érdekes módon a lányokkal igen könnyű dolgunk volt. Terike szép nyugodtan tűrte a procedúrát, Sárika mohón tolta befelé a zöldséget, de Sanyi teljes pánikban volt. Persze a vödör káposztalevél az ő figyelmét is lekötötte egy darabig, de tartottam tőle, hogy oldalba bök a szarvával, mert igencsak hadonászott és kétszer ki is ugrott a kezeink közül. Hősies küzdelmek árán azonban az ő lába is le lett ápolva és büszkén ugrált vissza a karámba a lányok közé. Ezzel jó időre letudtuk a lábápolást. Mivel folyamatosan szabadon szaladgálnak, kopik a körmük így ha minden igaz, elég lesz legközelebb jövő nyáron nekiesni. Persze figyelni fogjuk a lábukat, hogy legközelebb ne nőjön meg ennyire. Most már van tapasztalatunk. — Bár legközelebb már nagyobbak lesznek.

Sarló és kis kézigereblye. Ezekkel bontom a bálát és pakolom bele a zöld ládába, amiből naponta kettőt-hármat borítok be a kis éhenkórászoknak. December 8.-a van és az első szénabála jócskán megfogyatkozott. A mellette lévő szalmabálából alig hiányzik valami, mivel a nagyságos úr és úrhölgyek alig méltóztatnak benn lenni a fedett rezidencián. Amit meg az etetőjükből kiszórnak az bőven elég utánpótlás alomnak.

Amikor a szénát hordom be nekik, kikapcsolom a villanypásztort és megbontom az ól előtti felső zsinórt, így könnyedén ki-be lépkedhetek, a jószágok pedig nem mernek kijönni. Bár nagyon ravaszak, képesek kifigyelni, mikor nincs áram a vezetékben, tehát ilyenkor fél szemem mindig rajtuk tartom. — Ők meg rajtam.

Az utóbbi napok folyamatosan fagyos időjárása nyomott hagyott a villanypásztoron. Csapadék ugyan nem volt, de a ködös, párás levegő miatt eljegesedtek a szigetelők. Egy helyen még át is húzott a feszültség. Ezt onnan tudtam megállapítani, hogy halk pattogás hallatszott, így egy kis bottal lekotortam a jeget a szigetelőkről.

Időnként egyébként is körbe szoktam járni a villanypásztor vonalát, hogy minden rendben van-e, de esős, fagyos és havas időben különösen fontos rendszeresen végignézni a zsinegeket.
Sári és Sanyi tisztes távolságból figyelte az ügyködésemet. Míg Sanyi árgus tekintettel figyelt, Sári a nyári tűzrakóhely maradványait kutatta át, némi harapnivaló után. A szívem is megszakadt volna értük, ha nem tudnám, hogy nincs fél órája, hogy három nagy káposztát és egy kiló répát dobtam szét közöttük.

Mit nekünk a három csillagos ól, száraz, puha szalmával, mikor a csillagok alatt is alhatunk a diófalevélhalmokon?

Nem vernek át minket holmi etetővel... A széna felét így is szétszórjuk és összetiporjuk.

Sanyi nem cicózik a szemestakarmánnyal. Felét nagy bőszen kiborítja majd prüszkölve szemezgeti a maradékot. Többet akkor se kapsz. Ha éhes leszel, feleszed a földről. Vödörbe is hiába kapja, azt is kiborítja. Egy talpakra csavarozott etetővájú kéne. Meg még mi nem? ...

Azt hiszem, Sanyi és Teri között romantikus kapcsolat kezd kialakulni. — Már ha a látszat nem csal. — Ma napközben azt kaptam lencsevégre, ahogy egymáshoz dörgölőznek. Örülök neki, legalább jól megvannak, viszont azt hiszem, ez lehet az oka, amiért kiközösítették Sárikát. No nem baj, majd jövőre neki is lesz társa, csak türelem...

Amúgy Terike a bal hátsó lábát itt már emelte. Később jöttem rá, hogy ennek az ujjai közé szorult faágacska volt az oka, amit az előző bejegyzésben már leírtam.

Mielőtt a reggeli szénát bedobtam volna a jószágoknak, szétszedtem két kis raklapot és összetákoltam belőlük egy ideiglenes (erre a télre való) etetőt. Így már nem a földről kell összeszedniük a szénát és talán kevesebb megy veszendőbe. Bár hiú ábránd volt, hogy rendeltetésszerűen használják, ugyanis jobb szeretnek alá, bele és rá mászni, mint kienni belőle a szénát, de talán annyi haszna lesz, hogy valamelyest egyben tartja, amíg megeszik.