Tudom, unalmas már a sok heverésző kecskés kép, de ezt nem bírtam nem lefotózni. Először azt hittem, Sanyinak annyi. Persze fityfenét. Egy pillanattal azután, hogy kiléptem az ajtón, már a karám szélénél mekegtek mind a hárman a kaja után.

A szénabála a kecskeközösség központi helyszíne lett. Amikor épp nem tépkedik ki belőle a szénát vagy próbálnak felmászni rá, akkor a körülötte szétszórt friss szénán heverésznek.
Megint csak az jut eszembe: "De lennék kecske nálunk..."

 Úgy látszik, Sanyi és Teri október elejei kis légyottja eredményes volt, mivel Terike tőgye igencsak megduzzadt. A jelenséget lencsevégre kapni nem volt egyszerű, mert úgy látszik, semmit sem szeret kevésbé, mint amikor valami vadbarom fényképezőt dugdos a segge alá. Lelkes amatőrként azonban felvettem a kesztyűt (átvitt értelemben persze) és addig rohangáltam utána fényképezővel a kezemben, amíg egy-két valamire való fotót nem készítettem. A művelet igazán felemelő látvány lehetett, de szerencsére senki sem volt szemtanúja.
És persze itt van a két boldog szülőjelölt:
A kecskéknél a vemhesség általában 5 hónap, tehát az ellés március első napjaiban várható. Szerencsére a zord fagyok elmúltak így kisebb a fagyás veszélye. Szerencsére a kecskék általában gond nélkül megellenek és az újszülöttek is igen ellenállóak. Ha van száraz, szélvédett helyük és nincs -15 -20 fok, akkor nem lesz gond.