Miután már egy ideje a nyalósót ripityára törték és szétszórták a földön, azt találtam ki, hogy a napi szemestakarmány adagjukba kapargatok egy kis nyalósó törmeléket. A dolog működni látszik, mert bepuszilják az egészet, aztán azt se tudják hogy nyalogassák a szájuk szélét a kis ínyencek...



 

Ragaszkodunk a karácsonyi hangulathoz, rendben van. De már így január 25.-e felé ideje leszedni a fenyőt. Szerencsére vízben volt a szára, így szép friss maradt, alig hullottak le a tűlevelek. Szép gondosan leszedtünk róla mindent, aztán úgy ahogy van, behajítottuk a karámba. A kecsóknak se kellett több, rögtön nekiestek, mint valami finom csemegének.

Néhány perc leforgása alatt lepusztították az ágakat, amelyek nem értek a földhöz... :)
Ilyen jószágok mellett valóban semmi nem vészkárba.