Ahol kecskék vannak, ott semmilyen növénynek nincs kegyelem. A telkünkön igen sok, öreg gyümölcsfa áll. Egy részüket a nyáron már kivágattuk, úgy látszik a kecskék gondoskodnak a többiről. Nem is bánom, mert ha jövőre még több fa eltűnik, legalább napfényesebb, füvesebb lesz a terület. Már amennyire a kecskék is engedik. :)
A nagy mértékben sérült kérgű fák törzse állítólag különböző (növény-) fertőzést kaphat, amitől az egész fa elpusztul. Létezik egy ún. fagél, amivel az ilyen sérüléseket le lehet kenni és megvédi a fát a fertőzésektől és a pusztulástól. Még korábban beszereztem egy bödönnel, de nem jutottam oda, hogy a lerágott részeket lekenjem, annál is inkább, mivel ez csak tüneti kezelés és nem akadályozza meg a további dézsmálást. Azt ötlöttem ki, hogy a megóvandó fák törzsét egyszerűen betekerem csirkehálóval, hogy az éhes szájak ne férjenek hozzá a kéreghez. Egyenlőre nem volt időm az ötletet a gyakorlatba átültetni és mivel a "megtámadott" fákat sem sajnálom, ezt a tervet később fogom megvalósítani, ha már nem akarok több fát eltüntetni. Addig is a kecskék fakérget nasiznak.

A kecskék között szépen szétosztogattam három fej káposztát és egy edény konyhai hulladékot. (hagymahéj, répaforgács stb.) Ezután amíg a napi szemestakarmány adagjukat porszívózták, benéztem az óljukba is. Az etetőjük persze félig tele volt szénával, ami hiányzott, talán az is a földön volt szétszórva. Ez nem új jelenség és azt a trükköt eszeltem ki, hogy a friss szénát jól belekeverem az etetőben lévőbe, sőt a szétszórt, tiszta szénát is lerázom és a tetejére szórom, mert ha csak úgy a tetejére borítanám a frisset, egyszerűen leennék róla. A trükk úgy tűnik beválik, mert azt vettem észre, hogy így az újrafelhasznált széna is elfogy, vagy ismét szétszóródik. :) Persze miután mindezzel végzek és friss, szobahőmérsékletű vizet is öntök nekik, keservesen mekegnek utánam, mintha éhen akarnának halni.
Kicsit tartok is tőle, hogy valaki feljelent, amiért éheztetem az állatokat... :)
Bár a védelmem mellett állnak a kigömbölyödő hasak. :)
A kutyák után persze nem újdonság, hogy a világ összes kajája sem lenne elég. No azért majd holnap is kapnak valami másodosztályú zöldséget, csak bírjuk pénztárcával.

Amikor ez a két tökfilkó fényes nappal egymásba bújva alszik, legszívesebben odahajítanék egy vizes felmosórongyot. Még mielőtt állatbarát érzelmű olvasóim elküldenek a búsba, közölném, hogy míg napközben az igazak álmát alusszák, éjszaka a legkisebb neszre körbetrappoloják a házat és éktelen ugatásba kezdenek. Persze mire kellően felébredek és rászánom magam, hogy kimenjek és egy elfúló "cssssssstttt"-tel tegyek rendet, már vissza is vonultak az óljukba és félrefordított fejjel bámulnak rám... Általában kedvesen elmondom nekik, hogy "Legszívesebben megcibálnám a fületeket!", mire izgatott toporzékolással előttem teremnek. Egyszóval nem unalmasak az éjszakáink. :) Két lehetőség van: vagy megfegyelmezik magukat, vagy mennek hátra a kecskék közé...