Az előrejelzéseket precízen követve megjött a hűvös eső. Mivel ezután a nagy kennelen kell osztozniuk, igencsak aggasztott Teri és Sári ellenségessége. Be is igazolódott az aggodalmam: Teri csúnyán kizavarta Sárit a kennelből, aki kénytelen volt a kennel mellé kuporodni az esőben. No persze nem hagytam annyiban, kimentem és bepateroltam őket egymás mellé és rájuk zártam a kennelajtót. Szerencsére nem estek egymásnak, ami jó jel, mert korábban amikor megpróbáltam összezárni őket, abból csúnya verekedés lett. Most azonban békésen lefeküdtek a száraz szalmára. Azt hiszem menni fog ez, de szoktatni kell őket egymáshoz. Azt szeretném elérni, hogy ne kelljen őket bezárni-kiengedni, hanem menjenek be és jöjjenek mi amikor úgy tetszik. Ehhez még idő kell.

Az előrejelzések szerint holnap 10 fokkal visszaesik a hőmérséklet és az elmúlt hetek meglepően kellemes, száraz, napos időjárásával ellentétben folyamatos esőzések és 13-15 fokok lesznek két hétre előreláthatólag. Több se kellett, reggel korán nekiláttam összerámolni a kertben, hogy a hidegben már ne kelljen. — Ennek igencsak örülök, mert először idén fordul elő, hogy előre felkészülök a hidegre.
A kennel melletti bálák keskeny takaró ponyváját egy fekete nejlonra cseréltem, így a szélei sem áznak. Mivel a villanypásztorral a kenneltől és környezetétől — szándékosan — teljesen elszeparáltam a bálákat, a szénát és szalmát úgy juttatom be a karámba, hogy egyszerűen a földre halmozom aztán áthajítom a villanypásztor fölött. Ezáltal elejét vettem annak, hogy a kecskék megrohamozzák a bálákat ha itt kaput nyitnék.
A nagy kennel kitakarítva és friss szalmával megágyazva. — Itt még én is szívesen aludnék... Na persze ez nem teljesen igaz, de azért nagyon kellemes látvány. — Remélem a kecsóknak is tetszeni fog és amit épp nem esznek meg azon talán kényelmesen fognak aludni. :)
Sanyika éberen szunyókált napközben, érdekes módon nyitott szemmel. Fenejó dolguk van. A nyakukban lógó kötelet egyenlőre nem vettem le róluk, hogy ha netán meg akarnám fogni őket, némi könnyítésem legyen. Bár egy marék szemestakarmány megzörgetése egy margarinos dobozban mindig átütő siker etéren... :)
A három diófa alatt többször összeszedtük a lehullott diókat. Már vagy 30 kiló összegyűlt és még hullik! Mindet nem tudjuk elfogyasztani, de elosztogatjuk a családban, illetve a piacon is értékes cikk. A földön semmiképp nem hagyjuk, mert akkor tavaszra igen kövér egereink lennének... :)

Most már jöhet a hideg. Bár még hátravan egy fontos mozzanat: a kennel téliesítése. A most következő esős időszak talán még nem lesz probléma, a nagy hidegek előtt azonban azt is meg kell csinálni. — Hát igen, vidéken nem ismert az a jelenség, hogy valaki mindennel készen van és elégedetten hátradől... :)

Rövid — avagy inkább hosszú — körkép a villanypásztor bogozásáról, fúrásról, faragásról és arról, hogy mi hogyan csináltuk. Igaz a legegyszerűbb szerkezetet vásároltuk meg, mégsem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű az egész. No persze munka az volt vele nem is kevés. De elsőre működött minden.

A készüléket a melléképületünk nyitott részének egyik falára felfúrt fatáblára akasztottuk fel. Egyenlőre hosszabbítóról üzemel, de a gép tetejére helyezett konnektort fogom még felfúrni a fatáblára és idevezetem a delejt. A készülékből fekete, duplán szigetelt ún. földkábellel vezetjük a nagyfeszültséget a zsinórokhoz illetve a földhöz.

A földkábeleket egyenlőre csak ráhajlítgattam a téglákra. Majd még rögzítem.

A fal melletti sarokoszlopnál indul a móka. A földbe levert 1 méteres betonvas a negatív pólus. Bilincs helyett csavarból, alátétekből és anyákból eszkábáltam rögzítő elemet. A pozitív pólust kábelszorítóval a zsineghez rögzítettem. a legtöbb esetben csomózgatás helyett kábelszorítóval kötöttem össze a kábeleket, így nem kell attól tartanom, hogy a zsinegben futó fémszálak épp nem érnek össze vagy épp szikráznak.
A fába csavarható szigetelő gyűrűkön átfűzve könnyen kifeszíthetjük a zsineget a két-három méterenként levert karókhoz.

A karám a fa mellett halad el, ahol nem tudtunk — és nem is akartunk — karót leverni, így a fához drótozott és függőlegesbe állított lécek segítségével vezettük tovább a zsineget.
A villanypásztor a kennel mellett megszakad, kellően távol a sövénytől, amely ezentúl biztonságban lesz az éhes szájaktól.

A kennel mögött a szigetelt földkábellel visszük tovább a villanypásztort a kennel másik vége felé.

A kennel "háta" hullámpalával van borítva melyre felcsavaroztunk egy lécet, így innen megy tovább a villanypásztor.

A kert egyik oldalán a jobb állapotú kerítés még így is elég sok arcot mutat. Hol U-profilú vas, hol hengervas oszlop tartja a zöld drótkerítést, amit itt-ott kutyák tépáztak meg régen. A lyukakat betonhálóval foltoztuk be. A kerítésoszlopokhoz 3x5cm-es vastagságú Bramac-léceket drótoztunk, melybe belecsavartuk a menetesszárakat, rájuk pedig a betétanyákat, így a kerítéstől szépen 30 cm távolságot tarthattunk.
A sarokban egyszerűen a kerítésre drótoztuk fel a lécet ügyelve a másik kerítésoldaltól tartandó távolságra.
A kert végében egy nagy kapu vezet a hátsó kertbe, ami jelenleg szántóföldként funkcionál. Mivel jövőre a hátsó kert egy részét legelőként fogjuk használni, nem szeretnénk teljesen lezárni a kaput a villanypásztorral, így ide egy nyitható részt kell kialakítani.
Mivel az áramkör nem szakadhat meg akkor sem, ha a kaput megnyitjuk, a kapu alatt földkábellel kell elvezetni az áramot a kapu túloldalára. Egy korhadt fagerenda van itt a földbe leásva, amibe kábelrögzítőket ütöttem, így szorítva oda a földkábelt.
A kaput egyetlen szál zsineggel zártam le, amit ilyen barkácsolt "kilinccsel" lehet be- és leakasztani. Ez még elég kezdetleges megoldás, de jelenleg nincs jobb ötletem és egyenlőre megteszi.
Mivel a hátsó kapu mellett egy nagy fa áll, a törzse mögött így vezettük el a villanypásztort.
A kert közepén az egyik hatalmas diófa alatt egy kis dzsumbujt tartottam fenn magamnak, ahová a kertben talált kósza építőanyagokat, köveket és egyéb kelletlen dolgokat hordhatom. Ezt már kerítés nélkül pusztán karókra és a sarkokon gerendákra kifeszített villanypásztorral kerítettük el. A karókat félig tűzbe tartva megégettük, így a föld alatt sem korhadnak el.

Így fest a karám bejárata tárt "kapuval". Működés közben pontosan így nem szabad leérnie a földre a villanypásztor zsinegeknek.
A karám kapuját úgy készítettük el, hogy egy mozdulattal könnyen le és vissza akasztható legyen: Az oszlopba csavaros végű kampót csavartunk, míg a lécre kis rögzítőpántokkal hegesztett karikákat rögzítettünk.

Bizony még leírni is sok volt de elkészíteni sem volt egyszerű. Hiába az alapos tervezés, a legtöbb okosságot közben találtuk ki. Egy szó, mint száz, a jószágok végre szabadon garázdálkodhatnak a csaknem 700 négyzetméteres karámban.