Kész a karám, végre elengedtük a kecskéket. Az első találkozások a villanypásztor zsinórral igen cudarul végződtek. Hangos sírások, pattogások, megugrások hallatszódtak. Sajnos kiderült, hogy a kecske szarva nem vezeti az áramot, így ha gyanútlanul az alsó zsinór alá tolják a fejüket legelés közben, észre sem veszik a villanypásztort. Ha pedig a nyakukhoz ér a zsinór már késő, mivel vagy előre ugranak ijedtükben és a villanypásztor túloldalán vannak, vagy felkapják a fejüket, vissza ugranak és a szarvukkal megtépázzák a zsinegeket. Mindkét variáció megtörtént. Sőt mivel még kicsik, a 33 és 66 cm magasságban húzódó zsineg között is képesek kiugrani. Persze mindezt ijedtükben teszik az áramütés hatására. Úgy vettük észre, hogy szándékosan, átjutás céljából nem mennek neki a villanypásztornak, így néhány kellemetlen találkozás után megtanulták, hogy hol a határ. Amikor néha meg-meglódulnak erre-arra a villanypásztor előtt megtorpannak. Úgy tűnik, működik a rendszer. A biztonság kedvéért a 33 és 66 cm magasságban húzódó zsinórok közé a szabadon álló részeken még egy negyediket is kihúztunk, így véletlenül sem fordulhat elő, hogy nem veszik észre és átlépik a zsinórt.

Összességében élvezik a szabadságot, szaladgálnak, legelésznek. Egy másfél méteres kötelet tettem a nyakukba, hogy az esti beterelésnél könnyebb legyen megfogni őket. Bár amikor a szemestakarmányt adom nekik, minden bizalmatlanságuk szertefoszlik és vissza sem tarthatnám őket.

Mivel Terike nagyon agresszív Sárikával szemben Sanyi Sárival Terike pedig külön kennelben tölti az éjszakákat. Így mindenki szép nyugodtan szokott aludni. Szombat este azonban Terike szinte folyamatosan mekegett. Mivel vize, kajája volt, nem tulajdonítottam komoly jelentőséget neki, gondoltam, majd abbahagyja ahogy szokta. Vasárnap hajnalban felébredve hallottam, hogy még mindig mekeg, így felöltöztem és kimentem. Ekkor már láttam, hogy nem a kaja a probléma, így rákötöttem a kötelet a nyakára és kiengedtem a kennelből. Úgy húzatta magát hátrafelé, hogy majdnem áthúzatta magát a frissen kifeszített villanypásztor zsinegeken. Sanyika sem fért a bőrébe, így leesett, hogy itt gidagyártás lesz. Elengedtem Terikét és mellé engedtem Sanyit is. No több se kellett, rögtön egymásnak estek. Mire berohantam a fényképezőért az akciójeleneten már túl voltak, de úgy tűnt, hogy Terike további kiszolgálást vár Sanyitól, aki jelentősen veszített érdeklődéséből. — Ejnye-bejnye gondoltam, de remélem, egy-két gidához ennyi is elég vagy alkalomadtán még azért összegabalyodnak.
Sárika a nagy kennelből szemlélte az eseményeket. — Teri és Sanyi a nagy izgalomban még csak félre sem vonult...
Egy gyors helycserés támadással bepateroltam őket a kennelbe, hadd turbékoljanak, míg sárit kikötöttem az egyik fához. — Sári ugyanis rendkívül érzékeny és társaságigényes. Ha a másik kennelbe zárom ahol nem látja Sanyit, éktelen mekegésbe kezd, amit abba se hagy, míg vagy Sanyi mellé zárom, vagy a kennel mellé ki nem kötöm.

Mivel nem volt kedvem vasárnap hajnalban kint szobrozni és a kecskerománcot figyelni nem tudom — bár nem hiszem — hogy a továbbiakban akcióztak volna, de a nap folyamán már Terike sem igényelte Sanyi társaságát.

Mivel bármilyen kerítés önmagában nem elégséges a kecskék visszatartásához, így villanypásztorral egészítjük ki a karám kerítését. Emellett a telekből a kecskék számára lekerített karám határának egy részén egyáltalán nem tervezünk kerítést építeni, csupán a villanypásztorral szeretnénk a kecskéket kordában tartani.

A villanypásztor tulajdonképpen egy tápegység, ami 1 másodperces impulzusokban több ezer voltos feszültséget ám elenyészően kicsi áramerősséget generál két pólusa között. Egyik pólus a föld, ami nemes egyszerűséggel egy földbe szúrt karót jelent, a másik pólus pedig a villanypásztor zsinórok, amiket úgy kell kifeszíteni az elkeríteni kívánt terület köré, hogy se kerítéshez, se karóhoz, se növényhez, de főleg a földhöz hozzá ne érjen. Az áramkört a jószág zárja, aki a földön állva orrával megérinti a zsinórt, így az áram megcsípi, de sérülést nem okoz.

A villanypásztor zsinórja egyszerű műanyag zsineg, melynek szálai közé vékony fémszálakat szőttek, így vezeti az áramot. Létezik szalag forma is, aminek előnye, hogy jobban látható, hátránya, hogy könnyebben szakad, ha az állat véletlenül neki talál menni.

Lehet kapni speciális szigetelő gyűrűket, amiket könnyedén felcsavarozhatunk földbe levert karókra és ezeken áthurkolva biztonságosan kifeszíthetjük a zsineget.

A kerítéstől 20-30 cm távolságot terveztem tartani a villanypásztor zsinórral. Sajnos az erre a célra gyártott távtartók ára igen borsos volt. — Egyenként olcsók, de vagy 100db kell belőle. — Némi utánajárás és agyalás után azonban egy igen elegáns (bár munkaigényes) megoldást sikerült találnunk: zártszelvényekbe való betétanyát. Ezt a kis mütyűrt mintha pont erre találták volna ki... pedig nem. :) Ezeket anyával a menetesszárak végére erősítve gyakorlatilag tetszőleges távolságot tarthatok a kerítéstől. A menetesszárak, anyák, alátétek és a betétanyák ára bár több elemből tevődik össze, számottevően kedvezőbb. — Nem is beszélve arról, hogy szinte ingyen lehet akár  nemes egyszerűséggel műanyag csövekből vagy lapokból távtartót csinálni, vagy egyszerűen karókat leverni a kerítés mellé, de én valami elegánsabb megoldást szerettem volna.

8-as menetesszárakat vásároltam méteres kiszerelésben, amiket flexxel három darabba azaz 33 cm-es darabokra vágtam és lekerekítettem a végeiket. Mindegyik menetesszárra két anyát hajtottam, amiket két villáskulccsal egymáshoz szorítottam, így behajthatom a fába előre fúrt lyukakba. Szándékosan nem úgy terveztem, hogy egyszerűen átfúrom az oszlopokat és két oldalon anyával és alátéttel megszorítom, hanem egyszerűen belehajtom a fába. Hatos fúróval előfúrtam az oszlopokat és a menetesszárakat könnyedén behajtottam, mégis masszívan tartanak.

A villanypásztor zsinórból három szálat terveztem kihúzni, 33, 66 és 99 cm magasságban.
Nem kevés fúrás-faragás, csavargatás, egyengetés után a betétanyákat is a helyükre erősítve, gyakorlatilag minden készen állt a kábelezésre.

Sötétedésig ki is húztuk a kábeleket, de éjszakára már nem engedtük ki a kecskéket, mert ha megcsípi őket a zsinór annyira megijedhetnek, hogy nekilódulva leszaggathatják a kábeleket.