Majdnem két hónap után ismét oda jutottunk, hogy dolgozni tudtunk a kerítésen. Jó előre, már több hónapja megvettük a vadhálót, amit keresztlécekkel merevítve fogunk felerősíteni az oszlopokra. Egyszerűen az ára miatt választottuk a vadhálót, amit 1,5 méteres  magasságban 230 Ft/m áron kaptunk. Különböző méretű lécek, csavarok, alátétek stb. nélkülözhetetlenek vidéken, így minden rendelkezésre áll egy kis barkácsoláshoz.

Nagy erőkkel estünk neki: először is egy ásónyomnyi árkot ástunk a kerítés mellett, amibe a vadhálót be fogjuk ásni, így a kutyák és egyéb apróvadak nem fogják tudni felgyűrni, átfúrni magukat a kerítés alatt.

Egy fehér zsineggel kijelöltünk egy hozzávetőlegesen vízszintes síkot, ami a vadháló tetejét jelzi. Mivel a telek maga nem teljesen vízszintes, hanem egy részen enyhén lejt, gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy csináljuk, mert ha vízszintesre, akkor ferde, ha ferdére akkor még ferdébb lesz. :) Sikerült végighúzni a vadhálót és a szintet tartva hozzácsavarozni az oszlopokhoz, ami mondanom sem kell, két emberes és két energiaitalos (vidéken: pálinkás) feladat.

Miután a vadháló végig felkerült a kerítésre (mindössze 17 méteres szakaszról van szó), a vezérvonal mentén felcsavaroztuk a felső merevítőléceket, majd a vadháló alját beletapostuk a kis árokba.

Amennyire lehetett, megfeszítettük, de a merev háló még igencsak buggyos és lehangoló képet mutat. Ettől azonban nem szabad elcsüggedni, a végén szépen meg lehet feszíteni az egyes szálakat. A kertben van egy bazaltkőhalom, ahonnan idehordtuk a köveket és az árokba taposott vadhálóra rendezgettük őket, így masszívan fog tartani a háló alja.

Ezután a kiásott földet visszalapátoltuk a kövekre és letapostuk. A háló lazább részeit pedig úgy feszítettük meg, hogy egy csőrös fogóval egyszerűen S alakot tekertünk a laza szálakba. Mivel a háló anyaga igen merev, szerintem ez bőven elég. Ha valami állat nekimegy akkor úgyis lesz mit egyengetni ezen kívül is, de mivel villanypásztorral tervezzük még kiegészíteni a kerítést, valószínűleg nem erővel kell majd visszatartani a jószágokat.
A kész kerítés szemet gyönyörködtető. Annak ellenére, hogy egy szakember sikoltva menekülne a helyszínről. Az oszlopok magasságán majd utólag korrigálunk... ha lesz kedvünk. :) Egy kedves barátom szavait idézve — aki mellesleg rengeteget segített a munkában — "Amikor a kecske mélázva, füvet csámcsogva, unottan ránéz a kerítésre... Rohadtul nem érdekli..." :)
A munka végén pihenésképpen végigkentük a léceket a maradék sárga vékonylazúrral, nehogy egy kósza eső beleköpjön a levesünkbe, de amikor ezzel végeztünk már olyan sötét volt, hogy a szerszámokat is alig tudtuk összeszedni a kertben.

Nagy a kísértés, hiszen a kecskéink úgy szlopálják be a banánhéjat, mintha muszály lenne. Minden déligyümölcs héjával szemben azonban felállítottunk egy tabut. Mégpedig, hogy semmiképp nem adunk nekik, mert nem tudhatjuk, milyen vegyianyagokkal kezelik ezeket annak érdekében, hogy frissen maradjanak szállítás közben. — Némely fajta narancsra még rá is írják, hogy a héja nem fogyasztható. — No mi bizony nem adunk a kecskéinknek ilyesmit. Főleg, ha valamikor a tejüket is meg akarjuk inni.