Bár semmi különleges dolog nem történt, igencsak aggódtam. Történt ugyanis, hogy tegnap a nap végén a behajtásnál azt vettem észre, hogy Terike valami eszeveszett módon rátekerte a kötelét a bal hátsó lábára, úgy kellett lecsomózni róla. Be is dagadt szegénynek és rá sem tudott állni, csak tartotta a levegőben. Pedig napjában többször rájuk nézek, de az utolsó vizitnél még minden rendben volt. — Vajon hány orvosi per kezdődött ezzel a mondattal? — Egész este emelte a lábát és igen csúnyán be volt dagadva a kötélszorítás helyén. Erősen küzdöttek bennem, az azonnal-riasztom-az-állatorvost és a majdcsak-rendbejön-nem-cukorból-van -féle gondolatok. Végül is ez utóbbi nyert. Ma reggel már kutya baja volt, úgy ugrott ki a kennelből, mintha mi sem történt volna. Veterán kecsketartók riogattak olyan történetekkel is, amiket evés közben nem szívesen hallgatok, szóval bár most nem történt nagy gond, de gyanítom, hogy nem lesz a kecskevilág fenékig tejfel, úgyhogy amellett, hogy vigyázunk amire csak tudunk, hozzá kell edződnünk a kecskebajokhoz.
Egy dolog tény, amiben sok kecsketartó egyetért: ezek a jószágok valóban nem cukorból vannak és olyan nyavalyákból is felgyógyulnak, amikbe más állat belepusztul.

Bejött a számításom, a kecskék bírják a rönkmászást. Azt hiszem, jól fogják magukat érezni, mert ha kész lesz a karám, csinálok nekik több mászókát is.

 

Hirtelen felindulásból hívtam egy szakit, akit láncfűrészével rászabadítottam a hátsó kert rozoga, elszáradt fáira. Ha már úgyis ott volt, kivágattam vele pár meggyfát is, ami takarta a fényt a ház elől. A levágott lombokat a kert vége felé húztam, aminek eredménye az lett, hogy az egész kert tele van méteresre darabolt rönkökkel és lombos gallyakkal. A száradozó és korhadó fákat muszáj volt kivágni, mert akármikor kidőlhetnek nem törődve azzal, hogy ember, kecske vagy kerítés van-e alattuk. Amikor megláttam, micsoda dzsumbuj lett a kertből, kicsit elbizonytalanodtam, de nincs mit tenni, meg kell bírkózni ezzel a problémával is. A kecskéket rászabadítottam a lombokra, azok pedig alig győzik tolni befelé a finom leveleket. Pár hét alatt lecsupaszítják az összes gallyat, még a gyengébb ágakat is elrágicsálják. A maradék száraz ágakat pedig máglyába rakva el fogom égetni. A rönköket összehordom. Remek mászóka lesz belőle, hisz már a földön fekvő rönkökön is előszeretettel egyensúlyoznak.