Elvileg két méterenként ildomos a kerítésoszlopokat elhelyezni, ezért mi is így tettünk. Plusz-mínusz 10 cm pontossággal, mivel a földben kanyargó vastag gyökerek igencsak megnehezítették a dolgunkat. 25-30 cm mély gödröket ástunk melybe bősz vízmértékezések közepette levertük az oszloptalpakat, majd belecsavaroztuk a gerendákat. A gerendák nem egyforma hosszúak, nem is mind egyenes, de legalább nagyjából sikerült mindet "vízbe" állítani. Ami mondjuk a kutyát sem érdekli majd, de legalább jól éreztük magunkat közben, hiszen sikerült ismét egy szép napos időt kifogni. Bár a gyakori eső jelen pillanatban kedvezhetett is nekünk, hiszen elég laza volt a talaj az ásáshoz.

A hét kis "egerünk" alighanem a legtöbbet fotózott kutyapalánták a földön. Szegénykék mocorognak, hömpölyögnek forgolódnak, mi meg nem győzzük Nanával megküzdve kivenni az ólból, agyonédesgetni majd visszagurítani őket testvérkéikhez.

 

Abszolút amatőr módon — és mivel nem szeretnék betonozással pepecselni — úgy terveztem meg a kerítést, hogy leüthető oszloptalpakra szerelt fagerendák fogják tartani a kerítést. 7x7cm-es, 1,5 méter hosszú akácfa gerendákat és ugyancsak 7x7cm-es, és 60 cm hosszú szárú leüthető oszloptalpakat vásároltam.

Mivel a gerendákat a stabilitás érdekében kénytelenek vagyunk valamennyire a földbe leásni, gondoskodni kell róla, hogy ne korhadjon el a föld alá eső rész. Még nagyapám telkén láttam az ősi és jól bevált megoldást, miszerint a karókat vagy gerendákat amiket a földbe leásnak, előbb tűzben szenesre égetnek majd eloltanak. Ez a szenes réteg akár évtizedeken keresztül megvédheti a fát a földben. Úgy kalkuláltam, hogy kb. 25 cm-t ássuk le a gerendákat, tehát 50 cm hosszan kéne a fát megégetni. Hogy nagyjából jól nézzen ki, lemértük az 50 cm-t a gerendákon és alufóliát tekertünk rá, majd tűzbe tartottuk. Ha kellően lobogott a tűz, akkor pár másodperc alatt feketére égett a gerenda felülete.

Kb. 2-3 perc alatt körbeégett egy-egy gerenda. Mivel biztosra mentünk, és mivel az égetés folytán a gerenda pár mm-t veszített vastagságából, ugyanilyen vastagságban Bitugéllel kentük be a szenes felületet. A Bitugél sűrű, bitumenes massza, amit spatulával egyszerűen felhordhatunk bármilyen felületre.


Így már (majdnem) biztosra vehetjük, hogy a földben jó pár évig nem rohad el a fagerenda.
Szerencsére szép napsütéses napot fogtunk ki — ami ezen a nyáron igen ritkának bizonyul — és gyorsan megszáradtak a gerendák.

A hátsó kert szomszédhoz tartozó kerítése, ahogy már korábban is említettem, teljesen tropa volt. Annak idején teljes jóhiszeműséggel készülhetett és az évek során toldozgatták-foltozgatták, de mára már egyáltalán nem képes betölteni feladatát. A szomszéd természetesen nem ellenkezett azellen, hogy felújítsam. Egy régi osztálytársam vendégeskedik nálunk a héten így nyaralás közben pihenésképpen nekiálltunk kerítést szerelni. Hát nem szuper kikapcsolódás? :) — A kerítés annyira rozoga volt, hogy eleinte azt sem tudtuk hol álljunk neki.


Pár órányi vandálkodás, tépkedés, törés-zúzás és kisebb-nagyobb bodzafák kicsavarása után megtisztítottuk a terepet. És egy zsineggel kijelöltük az új kerítés vonalát. A gizgaztól, a korhadt karóktól és rozsdaette drótkerítéstől megszabadított nyomvonal látványa szívmelengető. :)