Nem kis erőfeszítésbe került, de egy szénabálát és egy szalmabálát a hátsó kennel mellé gördítettünk. — Így este érzem is húzódni néhány tagomat. — Közben arra lettem figyelmes, hogy Sanyi aki eddig szép nyugodtan elvolt a lányok mellett, most igen offenzív módon közeledik feléjük. — Értsd: jól meghágná őket. — Most körülbelül négy hónapos és úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy Sanyi elkerüljön Sári mellől, aki még kicsi ahhoz, hogy részt vegyen ilyen légyottokon. Sanyi már viszonylag szépen kijön Terivel, — nem öklelik halálra egymást — így a hátsó kennelbe zártam őket éjjelre, míg Sárika egyedül az elülső kennelben tért nyugovóra. Mindkét kennelt szépen kitakarítottam és a friss szalmával vetettem meg, de Sárikát ez nem vígasztalta. Magánya miatt folyamatosan éktelenül mekegett. Szándékosan nem mentem ki hozzá pátyolgatni őt, nehogy megszokja aztán elvára, fenyíteni meg pláne nem, mivel állítólag a kecskéknél nincs hatása, csak rosszabb lenne. A módszer bevált, estére lecsillapodott. Szépen meg fogja szokni.

Vidéki szokás, hogy a legforróbb nyári napon is néha a téli zimankóra gondol az ember. Akkor már nem lesz mit legelniük a jószágoknak, viszont a mezőn most burjánzik a takarmány és a fű. A kombájnos bácsik, ezt szépen levágják és bálákba hajtogatják, amit aztán a hozzánk hasonló hobbi-gazdálkodók jó pénzért megvesznek. Így tettem én is, hiszen már fogytán volt a kertben vágott fű, amit a jószágok alá — és elé — raktam.



4 db 130x150 cm-es, 400 kilós szénabálát vettem, aminek darabját 5000 Ft körüli áron lehet kapni — és én pont ennyiért is kaptam — emellett még két ugyanekkora szalmabálát is, amit már 2-3 ezer forintért az ember után hajítanak. — A Toldi Mikósok:)

A hozzám hasonló laikusoknak most tisztáznám a dolgot:
Széna = Levágott és megszárított fű, amit a jószágok esznek.
Szalma = A különböző gabonafélék (búza, árpa stb.) cséplés után visszamaradt szára, amit a jószágok alá tesznek. — A kecskék persze, mint mindent, ezt is megcsócsálják amíg tiszta.

Bizony nem volt egyszerű, mire megjegyeztem. A következő rímes mondatot találtam ki: "A szalma megy a kecske alá a széna pedig elé." Így aztán már egyértelmű számomra dolog. Remélem, a kecskéknek is. :)

Annak idején, mikor gyerekként vidéken nyaraltam, hatalmas élmény volt a mezőn összehordott szénabálákra felmászni, ugrálni. Nem kisebb öröm most, hogy ezek a hatalmas bálák itt a kertben csücsülnek az ember újraélheti gyerekkorát. Persze most már, durván két évtizeddel később már nem megy olyan könnyen és talán nem  is áll jól a szénabálákkal ökörködés — szó szerint — de szerintem néha mindenki megadhatja magának az élményt, hogy gyerek legyen. Ettől eltekintve természetesen a legjobban a kecskék fognak örülni, akiknek lesz mit csócsálni és lesz mire feküdni a télen.

Létezik itt egyébként egy 1-1-1 szabály: állítólag egy szénabála egy kecskének egy télre elég. Azt hiszem, igencsak "feltápoltam", ennek jó ideig ki kell tartania. Meglátjuk. A következő adagnál már lesz tapasztalatunk etéren.