Címkék

búza (1) eső (2) etető (2) fagyal (2) favágás (1) fejeskáposzta (2) fenyő (1) (3) karabíner (3) karám (13) kasza (1) kecske (41) kecskebogyó (2) kelkáposzta (1) kennel (11) kerítés (6) kiskutyák (6) körmölés (1) kötél (5) kukorica (1) marci (2) móric (2) nana (3) napirend (1) nyalósó (2) öklel (1) ól (2) répa (1) sántít (1) sanyi (31) sári (18) széna (8) szénabála (6) takarmány (5) teri (25) villanypásztor (10) zsömi (4)




Ezt a blogot azért hoztuk létre, hogy egyfajta naplót vezessünk kecskefarmerkedéseünkről, összeírjuk élményeinket, ötleteinket, tapasztalatainkkal segítsük a hozzánk hasonló, kezdő kecsketartókat és nem utolsó sorban egy érdekes élménybeszámolót állítsunk össze a kecsketartásól egy városi ember szemszögéből. Ha először olvasod a blogot, javaslom, az elejéről kezdd, úgy megértheted, honnan indultunk.


Családunk

Korábbi berjegyzések

Érdemes megnézni!

Index Fórum - Miért pont kecske?

Kis farmunk egy időre visszavonul

2012.02.22. 18:06 kecskefarmer

Hosszú gondolkodás és tervezgetés után egy ideje megszületett bennünk a döntés, hogy felszámoljuk a farmocskánkat, mielőtt túlságosan elköteleznénk magunkat. Ennek egyetlen oka van: Komolyan gondoljuk, hogy valamikor majd saját kis gazdaságunk keretében állattartással illetve élelmiszer termeléssel szeretnénk foglalkozni. Ehhez azonban rengeteg munka, idő és pénz kell. Jelenleg még nem jött el számunkra az ideje ennek. Természetesen eleinte, tapasztalat és komolyabb távlatok nélkül, pusztán hobbi célból hosszabb távra terveztünk a kecskékkel, de a jelenlegi gazdasági körülmények között, józanul gondolkodva arra jutottunk, hogy csak teljes erőbedobással tudunk foglalkozni az állatokkal, vagy sehogy. Lehetőségeink komplett gazdaság fenntartására jelenleg nem elegendőek, hobbinak pedig luxus. Az elmúlt bő kilenc hónap alatt rengeteg tapasztalatot és élményt szereztünk. Három kiskecskénk sok mindenre megtanított bennünket, miközben mindent megtettünk annak érdekében, hogy minél kényelmesebbé és kellemesebbé tegyük számukra a környezetüket. Rendkívül értékesnek tartjuk ezt az időszakot, mert egy számunkra teljesen új világot ismertünk meg. 

Megosztjuk hát utolsó napunkat a kecskékkel:

A reggel természetesen az immár szokásos, a megtépázott szénabála melletti heverészéssel indult. Igen, arany életük volt nálunk. Szó szerint a kajában hemperegtek. Nem tudom, akkor is begurítottam volna-e nekik a bálát ha nem tudtam volna, hogy már nem fog kelleni. Mindenesetre mivel bőségesen kaptak szemestakarmányt és zöldséget, a szénát alig fogyasztották. Így jócskán számításokon alul fogyott a széna, nem lett volna kár érte egyébként sem. Az már más kérdés, hogy komolyabb állattartók jobban kiszámolják és gazdaságosabban adagolják a takarmányt.


Lépni sem lehet anélkül hogy a kecskék ne figyelnének árgus szemekkel. Hihetetlenül kíváncsi és értelmes jószágok. Mindent figyelnek, észrevesznek és megtanulnak.

A kis tálka szemestakarmány minden reggel úgy tűnik el a szájukban, mintha porszívóval szippantanák fel. Bármennyi szénát és zöldséget kapnak, a szemestakarmányt mindig úgy zabálják, mintha éheztetve lennének. Persze az eszetlen zabálás közben a fele a földre kerül. Érdekes módon a szemetakarmányt annyira szeretik, hogy ilyenkor képesek félretenni a kecskék híres finnyásságát és felszedegetik a szemeket a földről.

Végül megjött a következő gazdájuk szép piros furgonnal. Könnyedén betessékeltük őket a raktérbe. Bár jó rég voltak megkötve, miután nyakörvükre csatoltuk a pórázt, meglepő módon készségesen sétáltak mellettünk. Könnyebb volt vezetni őket, mint a kutyákat, akik mivel nincsenek pórázhoz szokva, inkább eldobják és húzatják magukat. Búcsút vettünk hát kis jószágainktól. Szerencsére gondos, állatszerető családhoz, több kecske közé kerültek, így nyugodt szívvel engedtük őket útjukra.

A művelet közben, hogy ne legyenek láb alatt, az ebeket a kis rácsos kennelbe zártuk, ahová kilenc hónappal ezelőtt a kiskecskék is érkeztek. Volt ám csaholás dögivel, szerencsére a drótkerítés kitartott. :)

A jószágok elmentek. Nehéz szívvel néztünk végig az üres karámon. Hihetetlen, hogy pár szemtelen kecske mennyire be tudja lopni magát az ember szívébe.

A kis mocskos szőrcsomók itt maradtak. A fagyok miatt az óljuk ajtaja elé lógattam különböző anyagokat, amiket persze miszlikre aprítottak. Nekik is keresünk új gazdit, akinél remélhetőleg hasonló gondtalanságban élhetnek.

Furcsa kettősség van bennünk: Egyik részről fáj a szívünk az állatok miatt, másfelől tudjuk, hogy ez is csak egy azon döntéseink közül amelyek oda is vezettek, hogy egyáltalán állataink legyenek. Ha minden jól alakul, néhány év múlva, ha anyagilag is megalapoztuk terveinket, ott folytatjuk ahol abbahagytuk.

Addig is reméljük, ez a kis napló érdekességként, ötletkeltőként szolgál kedves olvasóinknak.

Ha összegezni szeretnénk tapasztalatainkat, gondolatainkat, csak annyit mondhatunk: Kecskéket tartani egy nagyon tiszta, egészséges, természetközeli és lelkesítő életforma, ami nagyon hiányzik a mai emberek életéből.

4 komment

Címkék: sanyi kecske kiskutyák sári karám teri

A bejegyzés trackback címe:

https://kecskefarm.blog.hu/api/trackback/id/tr24184984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2012.02.24. 18:34:56

Sajnálom, hogy időlegesen vége, érdekes volt olvasni a mindennapokat.
Sok szerencsét a továbbiakhoz és remélem, egyszer majd újra olvashatok a kecskefarmról.:)

kecskefarmer 2012.02.28. 20:54:50

Köszönjük! Örülünk, hogy tetszik. Egyenlőre nem jött el az ideje, de ami késik, nem múlik. :) Ha lesz valami "izgalmas" esemény, feltétlenül kitesszük ide.

godot1 2012.03.28. 13:34:44

Köszönjük a sok dokumentációt, és bár menet közben kevéssé adtuk - mi olvasók - életjelünket, hiánypótló kis irományok születtek itt, amik nagy segítségek voltak a többi panelproli számára. :)

pettra1 2013.07.28. 19:51:01

nahát, most derült ki,hogy valamikor már regisztráltam ide. sajnálom, hogy abbahagytátok - a kecsketartás igazi örömeit meg se tapasztaltátok. én három évet csináltam végig, aztán kénytelen voltam megfutamodni, sikerült szereznem egy magtalan bakkecskét, a szaporulat elmaradt, a tej elapadt, és ha nem ajándékozom el őket, éhen haltak volna. nagyon hiányoznak, életem egyik legszebb időszaka volt, amíg kecskéztem, és feltett szándékom, hogy ha egyszer megnyerem a lottón a főnyereményt, ismét elkezdem, persze máshol és máshogy, és talán sikeresebb leszek. az én történetem itt van: akecskekesen.nolblog.hu/